Földrajz–biológia szakos tanári oklevéllel rendelkezett, ezt a két tantárgyat tanította az iskola magyar tagozatán. Szakmai szempontból jól felkészült, sokrétű tevékenységet folytatott, ezért az iskola megbecsült pedagógusa volt. Egész életpályáját a színesség, pontosság, tökéletességre és kitartásra való törekvés jellemezte. Évtizedeken át a rendszeresség jellemezte, de újítani is szeretett. Állandóan cipelte magával a rengeteg szemléltetőeszközt: térképet, földgömböt, albumokat, diavetítőket, amelyek segítségével érdekessé, vonzóvá tette a tanórákat. Arra szoktatta tanítványait is, hogy kutassanak, keressenek választ a kérdéseikre. Sokrétű tevékenységet folytatott tanárként, osztályfőnökként, pionírparancsnokként, körfelelősként. Fáradtságot nem ismert, mindig jól teljesített. Állandóan versenyekre, vetélkedőkre készítette tanítványait. Bármilyen feladatot lelkiismeretesen elvégzett. Mint a turisztikai kör felelőse, minden tavasszal csapatával  újrafestette a turisztikai ösvények jelzéseit Bálványosvár, a Nagy-Csomád és a Mohos felé. A természet szeretetére, védelmére nevelte tanítványait. Megismertette velük szülőföldünk szépségeit, és példát mutatott értékeink megóvásában. Mint osztályfőnök, emberként is közel került diákjaihoz, akik őszinte tisztelettel és hálával gondolnak rá, és tartották vele nyugdíjba vonulása után is a kapcsolatot.

Boriska néni jó tanárkolléga is volt. Nyílt, szókimondó, határozott természetét mindannyian szerettük és tiszteltük. Finoman tréfálkozó, hangulatos stílusa átragadt társaira is. Nyugdíjazása után sem szakadt el az iskolától. Sokáig bejárt, helyettesített, segített. Sokoldalú, példaértékű tevékenységével méltán érdemelte ki 2014-ben a Romániai Magyar Pedagógusszövetség életműdíját. Nyugodjon békében!

Simon Júlia, Vass Klára