Leginkább azért, mert a minisztercserével semmit sem old meg a kormányfő. Anton Antonnak ugyanis kevesebb, mint két hónap áll rendelkezésére a választásokig, ennyi idő alatt aligha lehet bármit is tenni az oktatásügyben tapasztalt problémák megoldására. Tăriceanunak valószínűleg nem is ez a célja — mint ahogy a tanárok béremelését megszavazó honatyáknak is csupán a voksszerzés járt a fejükben, nem pedig a pedagógusok gondjainak enyhítése, a tanügyi pálya vonzerejének növelése. Sokkal inkább elhatárolódni igyekszik egykori miniszterétől, így akarva a közpénzekkel felelősen bánó, az ország gazdasági egyensúlyára akár politikai veszteség árán is vigyázó kormányfő látszatát kelteni. Ez azonban attól válik hiteltelenné, hogy a Nemzeti Liberális Párt honatyái is tapsolva szavazták meg a pedagógusok béremeléséről szóló jogszabályt — márpedig ennek az alakulatnak az elnöke maga a kormányfő. Nyilvánvaló tehát, hogy Tăriceanu a sajtó, a szakszervezetek, a közvélemény nyomására menesztette a kormány egyik legfiatalabb miniszterét, bűnbakként állítva be — az amúgy valóban gyenge teljesítményt nyújtó — Adomniţeit. Csakhogy ezzel is megkésett: erre a lépésre jóval előbb, a parlamenti szavazás után azonnal el kellett volna szánnia magát, ha már a határozott, a populista intézkedéseket megvető és elutasító kormányfő szerepében akar tetszelegni. (Várható is volt egyébként, hogy az utóbbi időben a nyugdíjemelés miatt balra tolódással vádolt Nemzeti Liberális Párt kisajátítani igyekszik majd a jobboldalt is, kihasználva a Demokrata-Liberális Párt ideológiai arctalanságát.)

Végül pedig a minisztercsere azért is kései, mert a lavina már beindult: tegnap mintegy húszezren volnultak utcára Bukarestben, nagyobb béreket követelve, a köztisztviselők csütörtöktől sztrájkba lépnek, hasonló lépést fontolgatnak az orvosok is. A kormány megítélésén aligha fog változtatni, hogy megszabadult egyik leggyengébb miniszterétől. Ennél sokkal fontosabb próbatétel, hogy miként oldja meg a béremelési követelések miatt kialakult feszült helyzetet.