A koronavírus-járvány terjedésének megfékezése érdekében a színház márciusban ideiglenesen bezárta kapuit, csak a virtuális térben mutatott be korábban készült előadásokat. Tizennyolc produkció levetítése után most, hogy engedélyezték a szabadtéri rendezvényeket, 4–5 nap alatt készülő, felolvasószínházi jellegű új darabokkal a Múzeumkertben várja a közönséget június folyamán a teátrum.

A jelenkori magyar színjátszás egyik legkiemelkedőbb alkotójának, Pintér Bélának A sütemények királynője című sajátos humorú drámáját Pálffy Tibor rendezésében szombat este mutatták be, a Puerto Rico-i José Rivera Felhőtektonika című líraibb szövegét Bocsárdi László rendezésében ma este láthatják először a nézők, Andreea Vălean román szerző Ha fütyülni akarok, fütyülök című megrázó darabját Zakariás Zalán viszi színre, és 14-én lesz a bemutatója.

Több szempontból is rendhagyó előadáson vehettünk részt szombat este A sütemények királynője bemutatóján. Egyrészt a helyszín volt különleges: a Múzeumkertnek azon a bizonyos domboldalán még nem tartottak előadást, és olyan sem fordult még elő, hogy ilyen elszórtan üljön a közönség egy telt házas nézőtéren. A hátsó nézőktől nagyon messze játszottak a színészek, kissé tartottunk is attól, hogy ilyen távolról nem lesz érthető a szöveg, de a hangosítás segítségével tökéletesen hallható minden, talán még túl harsány is helyenként a produkció. Ilyen technikai igényességgel – világítással, hangosítással – egybekötött felolvasószínházat nem láttunk még a szentgyörgyi társulattól, az egykori Tein Teátrum produkciókban nem vett részt a színház teljes stábja, csak a színészek egy része. Talán emiatt is, már a legelső perctől úgy éreztük magunkat, hogy a felolvasószínházon jóval túlmutató, „valódi” előadást látunk. De valójában a rendezés és a színészi játék volt a leginkább meghatározó ebből a szempontból: nemcsak Pintér Béla darabját ismerhettük meg az előadás során, hanem annak egy határozott, erős koncepciójú értelmezésével találkozhattunk. Egy család drámai története elevenedett meg az egyenetlen, fák közé berendezett színpadon, mely már önmagában nagyszerűen érzékeltette a szereplők labilis lelkivilágát, az érzelmi zűrzavart, amelyben élnek. A gyermekek és felnőttek egyaránt súlyos kereszteket cipelnek ebben a kegyetlen és fájdalmas történetben, ehhez képest talán túl sokat is nevettünk a nézőtéren. Valójában ugyanaz a pörgés emelte felül Pálffy Tibor rendezését a felolvasószínház általános vontatottságán, ami kissé eltávolította azt a szöveg mélységeitől. Lehet, hogy elsősorban az újraindult színházi életünket ünnepeltük ezzel a nevetéssel, azt, hogy újra együtt vagyunk a múzeumkertben, ahol további élmények is várnak ránk.

Bocsárdi László, a Tamási Áron Színház igazgatója lapunknak elmondta, a kormány által előírt szabályzathoz alkalmazkodva találták ki ezt a múzeumkerti sorozatot, melynek elsődleges célja az volt, hogy lehetőségeikhez mérten új előadásokkal lepjék meg a közönséget. Mint kifejtette, türelmetlenül várják a városi költségvetésről szóló döntést, mert az idei évadra meghívott rendezőkkel és más művészekkel is kénytelenek voltak felfüggeszteni az együttműködést, és csak a büdzsé ismeretében tudják megtervezni a színház további műsorát. Ami biztos, hogy a gyulai, kisvárdai és pécsi színházi fesztiválra is várják őket a nyár és ősz folyamán. A múzeumkerti sorozathoz olyan szövegeket próbáltak keresni, amelyek ebben a szabadtéri környezetben és színészeik tehetsége, improvizációs készsége által teljes értékű színházi élményt kínálhatnak a közönségnek. Ha működni fog ez a kezdeményezés – tette hozzá –, akár tovább is lehetne gondolni, mint állandó nyári színházi programot.