Ami várható és előre látható volt, az be is következett: a szociáldemokrata párt példátlan populizmusa gátszakadást idézett elő, s az ár most megfékezhetetlennek tűnik. Amikor a parlament alsóháza — ellenszavazat és tartózkodás nélkül! — megszavazta a tanügyiek ötvenszázalékos (a felsőoktatásban ennél is magasabb) béremelését, valahol már érezni lehetett, hogy bekövetkezik a földindulás.
Mert miért éppen a tanügyiek, miért nem az egészségügyben dolgozók, miért nem a közigazgatási közalkalmazottak, miért nem a rendfenntartó szervek alkalmazottai részesülnek ilyetén bérfejlesztésben?! A lavina tehát elindult, s az évekig rejtőzködő, szunyáló, hibernáló (de jól kereső) fő-fő szakszervezeti líderek hirtelen reaktiválódtak, s hangjuk nagy lőn. Most már minden költségvetésből élő csoport követeli a maga ,,természetes" jogait, s mindenki többet, mint amennyi a tanügyieknek megszavaztatott. Legalább hatvanszázalékos bérfejlesztést. De most, rögtön! Nem csupán a költségvetésiek követelnek immár, hanem az egyetemi hallgatók, sőt, a középiskolás ösztöndíjasok is. És még igazuk is van valahol! Csakhogy: a követeléseknek semmiféle költségvetési fedezete nem lévén, elvezethetnek egy nevetséges kormánybuktatáshoz, de jobb élethez semmiképpen. A csóré tenyérből nem lehet több szőrszálat húzni, mint amennyi abban van...
A föltámasztott zűrzavarért a Tăriceanu-kormány is felelős, de igazán bűnös és felelőtlen a Geoană vezette tábor, mely nem tud, nem is akar az orrán túllátni, s bármi áron választásokat szándékszik nyerni.
Megbocsáthatatlan Adomniţei oktatási miniszter viselkedése is, aki képviselőként, nyögve-nyelve, de a törvény mellett szavazott a parlamentben, holott tárcavezetőként tudva tudta, nem áll rendelkezésére annyi pénz, hogy ennek az intézkedésnek érvényt lehessen szerezni. S ha állna is, akkor az egész iskolahálózat működtetése kerül veszélybe. Felelős a miniszterelnök és a gazdasági-pénzügyi tárcavezető is, kik túl későn ébredtek a valóságra, s most fűhöz-fához kapkodva próbálják menteni a vesztett fejsze nyelét, az államelnöknél, az alkotmánybíróságnál, a jegybank elnökénél instanciáznak, hogy húznák ki őket igen-igen nagy bajukból.
Az egész egy olcsó ingyencirkusz: Adomniţei minisztert el lehet csapni, a kormányt is meg lehet buktatni (a legnagyobb ostobaság lenne alig két hónappal a választások előtt!), csak egy dolgot nem lehet megcselekedni. Minden frissiben támadt követelést kielégíteni. Mert egyszerűen nincs, miből. Geoană, a nagy szemfényvesztő elindított egy kőgörgeteget, hólavinát, mely, ha mégis miniszterelnök lenne, őt fogja legalább maga alá temetni. Mert beszélni könnyű...
