Az erdőt még nem értem el, de a szemetet már igen: Sugásfürdő felé mindjárt az első piknikezőhelynél (a motokrosszpálya mellett) nagy halom pillepalack, csomagolóanyag, ilyen-olyan hulladék tarkállik elém hétfő reggel. De mennyi!
A szemétgyűjtőnek odahelyezett, méteres átmérőjű és magasságú betonkarikában púposan áll a színes műanyag, ami pedig nem fért már a tetejére, az a frissen zöldellő pázsitra ömlött ki és szóródott szét szobányi területen. Gyomorforgató látvány, azért is, mert a sepsiszentgyörgyiek annyira büszkék civilizált városukra. A természetet azonban nem átallják bemocskolni...
Március-április folyamán a csapon is az folyt, hogy a koronavírus miatt megváltozik a világ és benne mi magunk, a szokásaink, az életmódunk, a hozzáállásunk. Ezeket az elméleteket már a májusi szelek is megtépázták, s mire a júniusi meleg megérkezett, nyomukat se lelni már sehol. A járvány ugyan még nem csengett le, még tart a vészhelyzet, de ha már flekkenezni lehet, akkor hajrá, be az autóba, ki a zöldbe, és félre minden korláttal, sutba a fogadalmakkal: a tavasz az idén elveszett, de a nyár csak most kezdődik, a kényszerű otthonülés után megérdemeljük a jutalmat. Kerül, amibe kerül, egy életünk van. A Tega elviszi a szemetet, azért fizetünk, nem?
Elviszi, persze, amit még össze tud szedni, de mindig marad valami szégyellnivaló. Most mintha több is lenne a szokásosnál. Az ördögbe is! Hónapokig vártuk, hogy kimehessünk, az az első dolgunk, hogy végre egy nagyot szemeteljünk? Ne tessék a piknikezés illemszabályait tartalmazó táblára mutogatni, amely (többek között) a szemeteskuka használatára buzdít: a szemetet nem kell kint hagyni sem az erdőn, sem a mezőn. Akkor sem, ha kukáról is gondoskodtak a terület tulajdonosai: erre törvény kötelezi őket, de annak megfogalmazóit valószínűleg nem zavarja, hogy a legnagyobb szemétgyűjtő is megtelik, kiömlik, tartalmát kibelezik az állatok vagy széthordja a szél. Amiben az ételt-italt kivisszük, abban – vagy akármilyen zacskóban – az üresen maradt csomagolást is haza lehet szállítani. És akkor a tiszta helyre érkezők valami szebbet gondolnak az előttük piknikezőkről.
Egyébként a szabályokat ismertető tábla sem válik dicsőségünkre. Elemi dolog, hogy ne gyújtsuk fel az erdőt, ne szennyezzük a patakot és így tovább. Az is minket minősít, hogy minderre külön fel kell hívni a figyelmet – és az is, hogy kevés látszatja van a civilizált viselkedésre szólító intelmeknek.