Demeter J. Ildikó
Harminc év telt el a legnagyobb bányászjárás óta, és még senkit sem ítéltek el azért, mert emberek haltak és sebesültek meg, mert Romániát a Nyugat azon melegében elzárta a pénzcsapoktól, mert lényegében akkor kezdődött a szürkeállomány kivándorlása, vagy bár azért az anyagi kárért, amit a három héttel korábban megválasztott Ion Iliescu államfő által Bukarestbe rendelt bányászok okoztak.
A kommunista diktatúra bukása utáni örömmámorban (amelyből a magyarság 1990 márciusában ocsúdott fel) rosszul esett azt hallani, hogy húsz évre van szükség, amíg demokrácia lesz Romániában. Az egykori nómenklaturista Silviu Brucan mondta ezt, és azt is, hogy Iliescu tévútra vezeti Romániát. Ma már tudjuk, hol tévedett. Hiszen az 1990. június 13–15-ei bányászjárás csak egyike azoknak az ügyeknek, amelyekre sehogy sem akar fényt deríteni a magát jó pár éve függetlennek valló, speciális nyugdíjakkal is kényeztetett román igazságszolgáltatás. Adós nekünk az 1989-es események felgöngyölítésével, a marosvásárhelyi fekete március kiagyalóinak és szervezőinek megbüntetésével (és azoknak a kirakatpereknek a megsemmisítésével, amelyek végén csak egyszerű magyar és cigány embereket börtönöztek be), adós mind a hat bányászjárás – az első 1990 januárjában volt, a legutóbbi 1999 februárjában – főkolomposainak lecsukásával. A sor nem teljes, a román diaszpóra 2018. augusztus 10-ei tüntetésének szétverése is e sötét elmék által rendezett színjátékokra hajaz.
Lényegében egyetlen olyan bűntényt sem tártak fel az elmúlt három évtizedben Romániában, amit az emberiesség ellen követtek el, és ez pontosan mutatja, hol tartunk. Tagja vagyunk a NATO-nak és az EU-nak, de a kommunizmus nem tűnt el a Ceaușescu-házaspárral. Még az 1987. november 15-én kitört brassói munkáslázadás áldozatait sem rehabilitálták – sőt, egyik pribékük, Ristea Priboi 1990 után szociáldemokrata képviselő, Adrian Năstase tanácsadója lett. A volt kormányfőt kétszer is elítélték korrupció miatt (tyúkperek ezek a bányászjárásos eljárásokhoz képest), ám a volt szekustisztet sem erőszakos vallatásai, sem későbbi gyanús ügyletei miatt nem vonták felelősségre. A régi gárda ma is hatékonyan dolgozik: az 1989-es „forradalom” és az 1990-es júniusi bányászjárás perében is vádlott Ion Iliescu által elnökölt, sok pénzt elnyelő és semmit fel nem mutató Forradalmi Intézet felszámolását a múlt héten akadályozta meg a parlament szociáldemokrata többsége. Ugyanez a párt jelölte – kecskének a káposzta mellé – a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács vezetőségébe a „nagy” bányászjárás egy másik vádlottját, a bányászok útját és étkezését biztosító Cazimir Ionescut. Az elvtársak tehát jól vannak, nyugodtak, mi pedig még azt sem tudjuk, hány áldozat volt: a parlament szerint 6 halott és 746 sebesült, a bányászjárások áldozatainak egyesülete szerint száznál több csak a halottak száma. Ezért nem is lehetünk nyugodtak, amíg ezeket a pereket tisztességesen végig nem viszik: az úzvölgyi temetőfoglalás és a pár hete újult erővel tomboló magyarellenesség is jelzi, hogy Románia milyen könnyen visszatéríthető a rossz időkbe.
