Fico viszont Gyurcsánnyal sincs igazán jó viszonyban, mert évek óta hiába próbálja Pozsonyba ,,rendelni" hivatalos találkozóra, a regnáló magyar miniszterelnök nem hajlandó menni. Ez nem Gyurcsány karakánságát bizonyítja, inkább azt, hogy ő semmit nem tud kezdeni a határokon kívül rekedt magyarság sorsalakulásával, nem is érzi a kérdés súlyát, de egy-egy hivatalos szomszédolásnál nem kerülhetné meg a kérdést.

Fico azt is nehezményezi a szlovák—magyar viszonyban, hogy a Pilis térségében valami szlovák tájházat nem támogatott igazán a magyar állam, s ez oly égbekiáltó és felháborító, hogy tűrni tovább nem lehet.

Ezek lennének ama ,,sérelmek", melyekért a szlovák kormány valamiféle elégtételt kér és vár Budapesttől. Ez jelenti a ,,szálkát", mit fölfedeztek a magyar fél szemében, s követelik eltávolítását — a jó viszony érdekében és nevében.

A szlovákiai történések ügyében Robert Fico mélyen hallgat, pedig egész Európa, az egész világ tisztán láthatja (láthatná!), hogy Szlovákiának ma — legalább felerészben! — fasisztoid kormánya van, melynek fő hangadója Jan Slota, a korábbi köztörvényes bűnöző, autótolvaj, a Szlovák Nemzeti Párt vezére, szekundánsa pedig a rossz bokszolóból lett politikus, Vladimir Meciar, aki hosszú éveken át kínozta-nyomorgatta a felvidéki magyarokat. A prímet azért adta át Slotának, mert az még bunkóbb és gátlástalanabb, mint ő, magyargyűlöletében vitézebb tót atyafi mindenkinél. Ő már ígérte Budapest szlovák tankokkal való lerohanását és lerombolását, a fegyvertelen Magyar Gárdával szemben egy fegyveres szlovák nemzetvédő hadsereg felállítását. Leszólja Árpád fejedelmet, ócsárolja az országépítő Szent István királyt, fumigál és megvet mindent, ami magyar, betolakodóknak tartván minket. De ez az ő dolga, illetve hülyesége, de az már nem, amit a felvidéki magyarokkal ez a hármas szörnyszövetségben működő mai szlovák kormány elkövet. Az még hagyján, hogy Slota nagy kettős kereszteket állíttat a szlovák—magyar határ közelében, hiszen e kettős keresztet a hármashalommal együtt a magyar címerből lopták át a Szlovák Köztársaság címerébe, nem lelvén jobb heraldikai jelet, soha nem lévén nekik efféle, mert államuk sem nagyon létezett, leszámítva Tiso rövid tündöklését, fasiszta államának pár esztendős létezését. Nagyobb baj, hogy súlyosan lekezelik, elnyomják, és hátrányos helyzetbe kényszerítik a felvidéki — számukra ,,délvidéki" — magyarságot, gazdaságilag, közigazgatási tekintetben és szellemi-kulturális értelemben is nyomorgatják. A magyar vidékeken nincs, nem lesz autópálya, nincs beruházás, a magyar iskolák, intézmények egyetlen pályázatot sem nyernek, késik a magyar vagyonok visszaszolgáltatása, s Fico miniszterelnök szemrebbenés nélkül jelenti ki, hogy a hírhedt Benes-i dekrétumok mindörökre a szlovák jogrend részei maradnak. Hát ezért lehet itt magyarverés, ismételt szoborgyalázás, magyar oktatási intézmények megtámadtatása, mindenféle nemtelen és gyáva cselekedet, mit csak egy, az identitását még kereső, felhergelt többség elkövethet.

Hát ezek a ,,gerendák" a mai szlovákiai politikum és kormány szemében, mit sem ők, sem Európa nem akar észrevenni, bár két uniós ország egyre feszültebb viszonyáról van szó.