Nem múlt el a veszély, a vírus közöttünk van, óvatosnak kell lenni – szajkózzák napestig a kormányoldal képviselői és az elnök, miközben az ellenzék vádaskodik, több szabadságot, nagyobb normalitást kínálna. Ember legyen a talpán, aki el tud igazodni eme összevisszaságban, aki fel tudja mérni, van-e még és mekkora a veszély, indokolt-e mindennapi életünk kordában tartása, vagy egy túlméretezett, rettegésre alapozott cirkusz szereplői vagyunk csupán.

Az elmúlt néhány hónap igazolta, Romániában csak a hatalomra kerülők pártlogója változik, a felkent vezetők, szokásaik, szakértelmük, elhivatottságuk alig. Hiába fényezi elszántan Klaus Iohannis liberálisait és az Orban-kormányt, ugyanazt az összevisszaságot, hozzá nem értést, káoszt kellett megtapasztalnunk, mint sokat átkozott szociáldemokrata elődeik idején. Igaz, teljesen új, váratlan helyzettel szembesültek, de éppen az ilyen alkalmak hivatottak arra, hogy megmutassák, mennyit is ér valójában egy felelős vezető. Hiába sulykolják az ellenkezőjét, a liberálisoknak nem sikerült nagyot domborítaniuk. Külföldi mintára kiürítették a kórházakat, pár hetes késéssel, de sikerült beszerezniük a védőfelszereléseket, minden bizonnyal meg is mentettek néhány ezer életet, de krónikus betegek milliói maradtak orvosi ellátás, kezelés nélkül, és aki mégis hozzájutott az életmentő műtéthez, annak áldatlan, embertelen, félelem uralta állapotokkal kellett szembesülnie. Napi jelentések számolnak be a vírus okozta halálesetekről, ám a közvetett áldozatokat senki nem tartja nyilván.

Döcögnek, ötletszerűek a gazdaságélénkítő elképzelések is, továbbra is kárelhárítás, tűzoltás zajlik, víziók, esetleg szólamok szintjén merülnek fel (lásd infrastruktúra-fejlesztés, autópálya-építés), sem konkrét tervek, sem források nincsenek megvalósításukra.

Pechünk van, nemcsak politikusainkkal, de a válságok halmozódásával is, és mindezek mellett nyakunkon az önkormányzati és parlamenti választások kampányai. Így nem csoda, hogy sem a kormánypárt, sem az ellenzék nem a gazdaság felpörgetéséről ötletel, sokkal inkább az emberek kegyeit szeretné elnyerni. Alaptéma tehát az őszi nyugdíjemelés, a vendéglők újranyitása és bár a színházak, mozik továbbra is közveszélyes helynek minősülnek, zöld utat kaptak a játéktermek, és immár versenyfutás zajlik azért is, ki kedvez inkább az oly mindenható ortodox egyháznak. Önmagának, eddigi intézkedéseinek ellentmondó enyhítésekkel hitelteleníti magát tovább a kormány, mi pedig kapkodjuk a fejünket: itt a járvány? Hol a járvány? Van még járvány?