Ha mindennapi feszültségeink, kilátástalan élethelyzetünk, anyagi nehézségeink, munkahelyi bizonytalanságaink miatt egyre idegesebben viselkedünk a körülöttünk élőkkel, akkor ők is egyre ingerültebb válaszokat fognak adni. Ebből az ördögi körből idővel egyre nehezebb kitörni. Ilyenkor válik rendkívül fontossá a tudatosság és kerülnek előtérbe azok a technikák, amelyek segíthetnek a konfliktushelyzetek megelőzésében, feloldásában.
Stresszhelyzetben a reakcióidőnkkel együtt a toleranciaszintünk is csökken. Ezt elfogadhatjuk kész tényként is, de tehetünk is ellene.
A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt – figyelmeztet a Biblia egyik bölcs mondása a Példabeszédek könyvéből. Tehát, ha megváltozik a hozzáállásunk, ha arra törekszünk, hogy a szeretet és a jó kapcsolat megmaradjon, és az utolsó szó jogához sem ragaszkodunk, akkor máris a megfelelő eszközöket választottuk a jó kommunikációhoz.
A párkapcsolati konfliktusok megoldásának egyik módja a „két doboz módszere”, több házaspár is sikerrel használja.
Az első a „panaszdoboz”, amely egy papír- vagy faláda is lehet: ha bárkinek baja van a másikkal, beledobhat egy cetlit az „esetről”. A pároknak sokat segít ez abban, hogy amíg leírják a problémát, felvázolják a kialakult helyzetet, legtöbbször már nem is tűnik akkorának a sérelem. Másrészt egy közösen megbeszélt időpontban nyugodt körülmények között rendszeresen átbeszélhetik a „feljegyzéseket”. Előfordult, hogy egy-egy vita közben viccesen megjegyezték: „Vigyázz, mert felírlak!” Akár az év legjobb pillanatairól tanúskodó élményláda is lehet egy ilyen régi dobozból.
A másik a „háladoboz”, és ezt az egész család használhatja. Ide kerülnek azok az apró-cseprő vagy akár nagy dolgok, amikért hálát adunk: egymásnak és Istennek. A kis cédulákat olvasgatva rádöbbenhetünk, hogy mennyire gazdagok vagyunk, mennyi mindent kaptunk, és a legnagyobb ajándék, hogy vagyunk egymásnak.
Egy másik segítség meleg helyzetekben a gyors kérdések módszere, mellyel időt teremthetünk a gondolkodásra, hogy ne százas pulzusszámmal reagáljunk.
A négy egymást követő kérdés: Fontos-e igazán az, amiről szó van, évek múlva is hatással lesz-e az életemre? Indokoltak-e az érzéseim, gondolataim, jogos-e a felháborodásom? Lehet-e pozitívan változtatni rajta, befolyásolni, van-e reális esély rá, hogy az illető vagy a helyzet megváltozzon? Érdemes-e tennem valamit, megér-e annyi plusz idő- és energiabefektetést, amennyibe az érdemi változtatás kerülhet?
Ha sorban megválaszoljuk magunkban a négy kérdést, lehet, hogy a végén nem is reagálunk egy bántónak tűnő közlésre.
Számíthatunk rá, hogy ezeket a technikákat elsajátítani, használni nem egyszerű, de ha van bennünk jó szándék, akkor változhatunk és változtathatunk.
Olyan ez, mint amikor autót vezetni tanulunk. A kereszteződésben lefulladunk, sebességváltáskor lenézünk, és közben el is rántjuk a kormányt. A kitartó gyakorlás gyümölcse azonban hamarosan egyfajta „tudattalan tudás” lesz, úgyanúgy, mint az autóvezetésben is. Mert nem fogadhatjuk el, hogy olyan szokásaink vannak, amelyekkel másokat bántunk!
A legfontosabb, hogy mindebben nem vagyunk egyedül: ha olyasmit kérünk, ami összhangban van Isten akaratával, az ő segítségét kérve átalakulhatunk!
Kertész Tibor, a Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs központjának munkatársa
