Farcádi Botond
Ludovic Orban miniszterelnökünk személyes ismerőse panaszolta, milyen csúnyán elbántak velük a magyar hatóságok: a Nyugat-Európába vizsgázni készülő lányát kísérte volna a szülő, ám a magyar határőrök nem engedélyezték számára az átutazást. Márpedig ez tűrhetetlen, és ha tovább akadékoskodnak a magyarok, akkor fel kell őket jelenteni az Európai Bizottságnál – szögezte le a kormány keddi ülésén Ludovic Orban, utasítva belügyminiszterét, mielőbb intézkedjék. Marcel Vela hűséges alattvalóként azonnal rá is tett egy lapáttal főnöke kifakadására, mondván, nem ez az első eset, amikor a magyarok otrombán viselkednek, pedig a románok mindig is nagy nyitottságot tanúsítottak az átutazó forgalommal szemben.
A B kategóriás bűnügyi filmbe illő jelenet a kormány keddi ülésének nyitányaként, a sajtónyilvános részben zajlott, a román állam legfőbb vezetői tehát kamerák, mikrofonok kereszttüzében, a hírtelevíziók élő adásában ócsárolhatták Magyarországot.
Ugyanezen az ülésen rendelte el a kabinet a vészhelyzet 30 nappal történő meghosszabbítását, hogy aztán kis időre rá diadalmasan közölje a kormányhoz hű sajtó: megtalálta a kiskaput Orban és csapata, van olyan jogi megoldás, amely lehetővé teszi a parlament megkerülését, a törvényhozó testület tehát nem tud módosítani a kormány által elfogadott szabályozáson. Győzött az észszerűség, sikerült meghiúsítani a csúnya szociáldemokraták tervét, hogy a törvényhozó testületben átírják a szabályokat, megakadályozva ezáltal elnökünk és kormánya kétségbeesett próbálkozásait a vírus megállítására.
Győzelem tehát minden fronton: élő egyenesben jól rendreutasították a magyarokat, hadd legyen, akit szidalmazzon minden román vendégmunkás, aki elnökünk és kormánya áldásos tevékenysége nyomán külföldön kényszerül keresni a boldogulást, közben pedig elterelték a figyelmet a korlátozások meghosszabbításáról. Az pedig csak ráadás és autentikusan romániai jelenség, hogy a demokrácia alapvető intézményét, a parlament megkerülését a szociáldemokraták fölött aratott győzelemként, sikerként adják el.
Ugyanezen a mozgalmas keddi napon a határ túloldalán Szijjártó Péter magyar külügyminiszter bejelentette, hogy megszűnt a karanténkötelezettség a román állampolgárok számára. Mondatainak azonban alig volt romániai sajtóvisszhangja: vélhetően kevésbé érdekli ez a román állampolgárokat, mint Ludovic Orban személyes ismerőse lányának a vizsgája.
És ugyanezen a keddi napon a magyar országgyűlés elfogadta a vészhelyzet megszűnéséről szóló törvényt, mely miatt korábban televisította a nagyvilágot a propaganda, és világszerte, így Romániában is diktatúrát kiáltott a baloldali sajtó, a haladó értelmiség. A hatalmas ricsaj után izgatottan vártuk, hogy csak úgy követik egymást a bocsánatkérések – de semmi.
Európa csendes. Némán követi, amint a demokrácia alapvető szabályai szerint a magyar parlament visszavonja a különleges felhatalmazást a járvánnyal sikeresen megküzdő kormánytól. És némán figyeli, amint a határ innenső oldalán a bukaresti kormány folytatja az államelnök gyűlöletbeszéde által berobbantott magyarellenes hangulatkeltést, miközben a demokrácia alapvető intézményét megkerülve ruházza fel önmagát különleges hatáskörrel a vészhelyzet meghosszabbításával. Ki és hol építgeti hát ama bizonyos diktatúrát?
