A gazdasszony reggel korán kiköltözteti a csibéket a konyhából az udvarra, az este hűvöséből visszaviszi őket a kályha közelébe, és közben lesi, mikor nőnek akkorára, hogy saját kuckójukban szokják az önállóságot. Olyan finomságokat kever nekik, hogy attól talán még unokái is megnyalhatják a szájukat, édesgeti, babusgatja őket addig, amíg a természet törvénye szerint elengedheti kiscsibéit. Nem túl messze, csak a tyúkokig. Ám ezúttal odáig sem jutottak el neveltjei, mert jött a vad, és elpusztította őket.

Hol vannak ilyenkor a fizetett vadőrök? Mi a valóságalapja annak, a térségünkben terjengő szóbeszédnek, hogy Brassó megyéből szállítják a medvéket ide? Ha igaz, miért engedik ezt meg a háromszéki szakemberek?

Idős gazdák panaszát hallgatom, mondják, sokat dolgoznak azért, hogy legyen valamicskéjük, amit nem kell megvenni, ráadásul az általuk termesztett zöldség, gyümölcs, az otthon felnevelt tyúk, kakas, borjú egészségesebb táplálék, mint amit bármilyen kereskedésben meg lehet vásárolni, de ha elviszi a medve, utána csak a kár marad és a szomorúság.

Persze, a hatóságok sem igyekeznek e téren. Minap azt tanácsolta a kárvallottaknak egy háromszéki polgármester, hogy amint medvét látnak, azonnal hívják a 112-es számot, szálljon ki a csendőrség, mert az érvényes jogszabály értelmében csak ezt követően indulhat el a kártalanítási folyamat, az aláírásgyűjtés nem ér semmit, kár ezzel foglalkozni. Nesze semmi, fogd meg jól. A garázdálkodó medve láttán ugyan kinek lenne első dolga telefont ragadni, és nem elhajtani valamilyen módon a vadat? Ha nappal történik a támadás, a gazda menti a saját bőrét, és ha teheti, kutyával, mindenféle zajkeltő eszközzel fogadja a „látogatót”, de éjszaka védtelen, a medve rombolhat kerítést, vihet, amit csak akar, nincs aki ellenálljon neki.

Vajon mi tartja vissza az illetékeseket, hogy intézkedjenek, megvédjék a háromszéki embereket a medve sorozatos pusztításaitól? Miért történhet meg, hogy fizetett vadőrök, falugazdák, önkéntes járőrök nem tudják elérni, hogy településüket ne fenyegessék folyton a vadak?

Ozsdolai anyatársék panaszát hallgatva az jut eszembe, a szabadon garázdálkodó medvék nemcsak a pajtában tettek óriási kárt, hanem unokáim lelkében is, akik már kisgyermekként azt tapasztalhatták meg, hogy egyik napról a másikra eltűnnek kis kedvenceik, a csibék, és azt hallják, pillanatok alatt kárba veszett a sok munka, s még kutyájuk sem volt képes megvédeni a jószágokat. Összeomlott bennük minden, az aprócska lányok csak akkor vigasztalódtak meg, amikor újabb kiscsibék csipogtak a borító alatt a konyha melegében.

Ha ez így megy tovább, ezt a csibevilágot, a vidéki otthon sajátos biztonságát is elveszik gyermekeinktől, unokáinktól a medvék és mindazok, akik tehetnének ellene, de mégsem cselekednek.