Életének 48. évében súlyos betegség után tegnap elhunyt Benedek Tibor háromszoros olimpiai aranyérmes, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, a magyar férfi válogatott korábbi szövetségi kapitánya.
Benedek Tibor 1972. július 12-én született Budapesten. Ötéves korában édesanyja vitte el úszni a gerincproblémái miatt. Vízilabdázni a Központi Sportiskolában kezdett, majd 1989 és 1996 között az Újpest csapatát erősítette. Ezt követően Olaszországba szerződött, ahol előbb az Assitalia Roma, majd a Pro Recco játékosa volt. Pályafutása folytatásában, 2004 és 2007 között ismét Magyarországon, a Budapesti Honvéd együttesében játszott, majd visszatért a Pro Recco csapatához, ahol 2012-ig vízilabdázott. Az Újpest mezében LEN Kupa-, Szuperkupa- és BEK-győzelmet, a Pro Recco színeiben Bajnokok Ligája, majd Euroliga elsőséget ünnepelhetett, emellett több alkalommal volt magyar és olasz bajnok.
Nemzeti színekben már fiatalon letette a névjegyét: 1989-ben ifjúsági Európa-bajnok lett – az isztambuli viadalon az oroszok elleni 8–7 arányú győzelemből hét góllal vette ki a részét –, majd a junior világ- és Európa-bajnokságról is bronzéremmel tért haza. Öt olimpián szerepelt: 1992-ben Barcelonában hatodik lett a csapattal, 21 találattal azonban a torna gólkirálya volt. Négy évvel később Atlantában negyedik helyezést ért el a válogatott, és ismét ő dobta a legtöbb gólt.
2000-ben a sydneyi játékok előtt veszélybe került az olimpiai szereplése: 1999 augusztusában került nyilvánosságra, hogy tavasszal, az olasz bajnoki elődöntő során végzett doppingvizsgálata pozitív eredményt hozott. Mintájában kis mennyiségű clostebol volt, amely a játékos véleménye szerint a gombásodás ellen használt kenőcse útján juthatott a szervezetébe. A nemzetközi Sportdöntőbíróság 2000 januárjában mondta ki a végső szót: eltiltása 8 hónap lett, amely április 28-án járt le. Benedek ennek ellenére beverekedte magát a csapatba, Sydneyben egy darabig nem ment neki a játék, viszont az oroszok elleni döntőben parádés teljesítményt nyújtva négy gólt szerzett.
Benedek éveken keresztül a nemzeti együttes csapatkapitánya volt, 2004-ben Athénban drámai körülmények között védték meg címüket a magyarok. 2005 májusában szívritmuszavara miatt lemondta a válogatottságot, majd 2007 februárjától egészségi állapota újra lehetővé tette a szereplést. 2003-ban a barcelonai világbajnokságon szintén győztes, 1998-ban és 2005-ben vb-ezüstérmes, 1991-ben pedig bronzérmes volt. Az Európa-bajnokságokról egy aranyérme (1997), illetve két második és három harmadik helyezése van, emellett egyszeres világkupa- és kétszeres világliga-győztes. A válogatottól 2008-ban a pekingi olimpiai győzelem után köszönt el végleg, csúcsot jelentő 437 találkozóval a háta mögött.
Az edzői munka már visszavonulása előtt is érdekelte: 2010-től Kemény Dénes szövetségi kapitány segítője volt. A férfi válogatott szövetségi kapitányi posztját 2013. január 10-től 2016. december 31-ig töltötte be, irányításával az együttes 2013-ban világbajnok, 2014-ben a budapesti Európa-bajnokságon második, 2016-ban a riói olimpián ötödik lett.
Az év legjobb magyar vízilabdázójának négyszer (1992, 1993, 1994, 2002), az esztendő legjobb magyar szövetségi kapitányának egyszer (2013) választották meg. 2015-ben bekerült a vizes sportágak Hírességek Csarnokába, 2016-ban tenyérlenyomata felkerült a Magyar Sportcsillagok Falára, egyike a vízilabdázás tíz háromszoros olimpiai bajnokának.
