A számok elképesztőek, főként a több mint ötmillió kisnyugdíjas számára, akik átlagosan 1423 lejt kapnak kézhez havonta, nagyon sokan ennél kevesebbet, néhányan kicsivel többet. Ők a többség, akiknek egy ledolgozott élet után csak befizetéseik alapján állapítják meg időskori járandóságukat. Mellettük pedig ott vannak a kiváltságosok – ügyészek, bírák, diplomaták, pénzügyőrök, a katonaság és a titkosszolgálatok alkalmazottjai, egykori pilóták, no meg a parlamentben dolgozók, kiknek amúgy sem kis fizetésük után járó nyugdíját az állam megtoldja néhány ezer vagy akár tízezer lejjel. Évtizedek politikai játékainak hála, körük és juttatásuk egyre bővült, míg túlcsordult a pohár, és a népszerűség-hajhászás arra kényszerítette a politikusokat, lépjenek a rendszer igazságosabbá tételéért.

Próbálkozás több is volt, de elbukott az alkotmányossági normakontrollon – nem csoda, hisz az ítéletet kimondó alkotmánybírák is elveszítenék kedvezményüket. Szerzett jog nem visszavonható – érveltek az alaptörvényre hivatkozva, így egyetlen megoldás a luxusnyugdíjak megadózása maradt. A most elfogadott jogszabály szerint a 7000 lejnél magasabb többletjuttatás után 85 százalékos adót kell majd fizetniük, a 2000–7000 lej közötti pluszt tízszázalékos adóval sújtják. Jó néhány ezer lejről kell lemondaniuk majd a kiváltságosoknak, ám ne ejtsünk értük könnyeket, hisz sokan mit nem adnánk, ha „csupán” 6000–7000 lejből kellene gazdálkodnunk havonta.

Mielőtt azonban pezsgőt bontanánk, hogy végre Romániában is érvényesül a méltányosság, érdemes csöppet a dolgok mögé tekinteni. Máris háborog Augustin Zegrean, az Alkotmánybíróság volt, immár nyugdíjas elnöke, aki saját zsebe miatt is aggódik. Szerinte ez a jogszabály is alkotmányellenes, sérti az adóterhek igazságos elosztásának elvét, hisz míg egységes 16 százalékos adókulcs van érvényben az országban, milyen alapon fizettetnének egyesekkel 85 százalékos adót. Zegrean szavai többnyire előrejelzik a taláros testület majdani döntését is, mert kétség nem fér ahhoz, lesz, aki megtámadja az új jogszabályt, hisz nagyon sok a magas polcon ülő, befolyásos kárvallott. Könnyen kiderülhet hát, a parlamenti vitában egymást túllicitáló honatyák, akik most pártállástól függetlenül érveltek a korábban általuk megszavazott kedvezmények ellen, olcsó színjátékot űztek csupán, és megint biztosak abban, hogy a jogszabályt elgáncsolja a mindenek fölötti úr, az Alkotmánybíróság. Így ősszel a kampányban elmondhatják, ők mindent megpróbáltak, de alig csökken esélyük a majdani több ezer lejes különjuttatásra.

A sok millió kisnyugdíjasnak pedig marad az illúzió és az egyre halványabb remény, hogy egyszer majd nekik is jut annyi, amennyiből ha nem is gazdagon, de tisztességesen tölthetik öreg napjaikat.