Hála istennek, hogy eljöttek, s itt vannak, mi es nagyon örülünk, mert három hónap alatt erősen beporosodtunk, de az eső immár lemosta. Na, elkezdjük, s aztán ha esni fog, abbahagyjuk, s majd valamikor folytatjuk – így vezette fel Páll Gecse Ákos a Cimborák Bábszínház tegnap délelőtti előadását, a Benedek Elek meséi alapján A buták versenye címmel készült játékot.
A felvezetőre szükség volt, hiszen a koronavírus-járvány miatt negyed éves kényszerszünet után először állhatott színpadra a lelkes társulat – bár a színpad ebben az esetben kissé tág fogalom, ugyanis az előadást a Plugor Sándor Művészeti Líceum udvarán adták elő: telt ház előtt. Persze, a telt ház is tág fogalom, de ha azt vesszük, hogy az előre előkészített, megfelelő távolságban elhelyezett székek kevésnek bizonyultak az előadásra egyre csak áramló ifjú közönségnek, sőt, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy időnként az iskola kerítésén is lógtak a nézők, vagy hogy az ’56-os emlékpark padjait megjavítani kiküldött munkások, hogy ténykedésükkel ne zavarjanak, szintén nagy érdeklődéssel követték az előadást, de még a buszsofőrök is csak csigatempóban mentek el az iskola előtt, hogy bár egy fél jelenetecskét elkapjanak, nos, máris indokolt a telt házas jelzős szerkezet. És a cimborások meg is hálálták az érdeklődést, nem csak legjobb formájukat hozták, de a vészhelyzethez igazodva minden játéklehetőséget kihasználtak, időnkénti kiszólásaikkal pedig „aktualizálták” is az előadást. Élvezte hát szívből a színházra nagyon kiéhezett ifjú közönség a nekik szánt egy órát, de úgy tűnik, a Fennvalónak is kedve telhetett benne, mert a játékot nem kellett megszakítani, az eleinte még szemerkélő eső hamar elállt, a nap is szépen sütött – hát ilyen a színház ereje.
