CselgáncsVeres László: most még kilátástalan a helyzet

2020. június 22., hétfő, Sport

A háromszéki sportmozgalom egyik meghatározó csapata a kézdivásárhelyi Nagy Mózes SK, amelynek cselgáncsozói az évek során kemény és kitartó munkával figyelemre méltó eredményeket értek el. Ebben nagy szerepe volt az éremkovács edzőnek, Veres Lászlónak, aki mindjárt negyed évszázada egyengeti a céhes városbéli dzsúdókák pályafutását. Sajnos a koronavírus-járvány miatt leállt az élet a cselgáncssportban és a kézdivásárhelyi tréner most kilátástalannak érzi a jelenlegi helyzetet. „Nem azt mondom, hogy az idei munkánkat teljesen lehet dobni, de az elmúlt három-négy hónap az hosszú idő, és ha még tovább húzódik ez a dolog, vagy esetleg bekövetkezik a koronavírus-járvány második hulláma, akkor nem tudom, hogy mi lesz” – nyilatkozta az edző, akit nemrégiben a pandémia miatt kialakult helyzetről, idei terveiről és magáról a sportról faggatunk.

  • Veres László tanítványai társaságában
    Veres László tanítványai társaságában

– A koronavírus-járvány előtt heti rendszerességgel beszámoltunk a kézdivásárhelyi Nagy Mózes SK cselgáncsszakosztályának tevékenységéről, ám március óta sok minden változott... Most mi hír járja a céhes városbéli éremkovácsműhely háza táján?
– Sajnos a cselgáncsműhely be van zárva... Az elmúlt pár hónapban online tartottunk edzéseket, napi szinten küldtem tanítványaimnak az edzésprogramot. Visszajelzett az, aki megcsinálta a kiadott munkát, aki meg nem, az hallgatott. Annak ellenére, hogy kiköltöztünk falura, ahol udvar és valamelyest szabadság is volt, nehezen telt el az elmúlt három-négy hónap, hiszen roppant hiányoztak a gyermekek, a versenyre járás, a munka, az edzés.

– A céhes városbéli sportiskola vezetője, Farkas Alpár a Hétfői sportnak adott interjújában úgy fogalmazott, hogy online nem lehet élsportolni... Ilyen körülmények között a gyermekek mennyire tudták magukévá tenni az edzőjük által elküldött edzésprogramot?
– A kezdő csoportunk is már három-négy éve dzsúdózik, a haladók viszont már több mint tíz esztendeje űzik ezt a sportot, így számukra nem volt nehéz teljesíteni az edzésprogramot. Persze, ilyenkor nem úgy csinálják, mint amikor az edzésen az edző regulázza őket vagy közben rájuk kiált, hogy ereszd le a feneked, vagy ugorj magasabbra. Én is egyetértek ezzel a kijelentéssel, hiszen tényleg nem lehet online élsportolni, de még így is több volt a semminél, és az a gyermek, aki ambiciózusabb, valamennyire formában tudta tartani magát. Sőt volt olyan tanítványom is, aki tatamit kért kölcsön, hogy otthon jobban tudjon edzeni. A nagyobbak súlyzózni is szerettek volna, de mivel nem járhattak be az iskolába, így számukra hasizom, fekvőtámasz, húzódzkodás és egyéb speciális gyakorlatokból állítottam össze tervet.

– Jelen pillanatban hány gyermekkel folynak az edzések és kik a felkészítő tanárok?
– A kezdő és haladó csoportban most összesen 34 gyermekünk van, s köztük vannak olyanok is, akik jelenleg valamelyik korosztályos válogatottal készülnek. De ezen kívül van másik két csoportunk is: az egyik az előkészítő a sportiskolára, itt Vida Attilával dolgozunk össze; a másik csoportunk pedig az ovidzsúdó, ahol Vida és Czifra Attila tartja az edzéseket. Tehát a négy csoportunkkal jómagam és a korábban említett két edző foglalkozik.

– Kurta és nagyon furcsa szezon előtt áll minden sportág. A kényszerszabadság alatt biztos volt elég idő kielemezni az előző idényt, levonni a megfelelő tanulságokat és kielemezni minden versenyét...
– Így visszagondolva a 2019-es esztendő elég eredményes volt számunkra, úgy a versenyzés, mint az érmek szempontjából. Sok hazai és külföldi viadalon vettünk részt, s minden korosztálynak megvoltak az érmesei. Az érmeink száma jóval meghaladja a húszat, sok jó sportolónk van. Különösebben nem akarok kiemelni senkit, de el kell mondanom, hogy Norocea Andra Gondos Rékával bekerült a dévai Nemzeti Dzsúdóközpontba (Centrul Național de Judo), így ott járnak iskolába és edzenek, ám még a Nagy Mózes SK-hoz tartoznak. Továbbá Balogh Hanna most készül a kolozsvári olimpiaközpontba, s ha minden jól megy, akkor elsejétől már a kincses városban fog edzeni. A kiváló eredményeinek köszönhetően Baricz Örs kapott még behívót az U18-as válogatottba. Egy jó cselgáncsos mag van Kézdivásárhelyen, s mindegyik korosztálynak megvannak azon sportolói, akik az országos élvonalhoz tartoznak.

– Magyarországon a hónap elejétől már újra lehet edzeni, nálunk mikorra van beütemezve a cselgáncssport újraindítása?
– Sajnos semmi konkrétat nem tudunk még. Annyira bizonytalan ez a kormány, hogy nem lehet eligazodni rajta. Egyik nap mondnak egyet, a másik nap másikat, így egyáltalán nem lehet tudni semmit. Mi a tanügyminisztériumhoz tartozunk, így ők is beleszólhatnak a dolgainkba... Sajnos nem lehet tudni, hogy mikor indulhat újra számunkra az élet, de mivel a cselgáncs kontaktsport, ezért valószínűleg csak később következhet be ez a dolog.

– Amúgy nehéz lesz majd visszaállni a régi kerékvágásba?
– Szerintem nem, megvannak a módszerek, hogy miként állunk majd vissza, de az elmúlt három-négy hónapot nehezen lehet majd bepótolni! Kimaradtak a versenyek, a kimonós edzések, így sok munka vár mindenkire. A sportolók otthon készültek, ám az nem ugyanaz, mintha csoportban edzenénk.

– Már beszélnek arról, hogy mikor lesznek újra versenyek?
– A Román Cselgáncsszövetség idei versenynaptárában hazai megmérettetés még nem szerepel, csak azok a nemzetközi viadalok vannak feltüntetve, amelyeknek Románia ad majd otthont. Ezek közül az egyik a kolozsvári kadet Európa-kupa lenne, a másik a szintén kincses városi nemzetközi nyílt verseny, s az év vége felé Bukarestben rendeznék meg a vegyes csapat Eb-t. Az elmaradt hazai versenyekről nem tudunk semmit, ahogy az előttünk álló viadalokról sem. Elképzelésem szerint a szövetség törölni fogja az őszi versenyeit, hogy legalább az elmaradt országos bajnokságait meg tudja tartani. Most még kilátástalan a helyzet.

– Ezt a kilátástalanságot miként éli meg egy edző, egy sportoló?
– Én nem kapok szavakat a jelenlegi helyzetre... Nem azt mondom, hogy az idei munkánkat teljesen lehet dobni, de az elmúlt három-négy hónap az hosszú idő, és ha még tovább húzódik ez a dolog, vagy esetleg bekövetkezik a koronavírus-járvány második hulláma, akkor nem tudom, hogy mi lesz. A gyermekek nagyon kiesnek, s a cselgáncs mellett az egész román sport tönkremehet... Külföldön valahogy minden másképpen működik.

– Az eddigi remek munkája elismeréseként 2018-ban Mentor-díjat nyert. Ez mennyiben segíti, hogy ezekben az ínséges, nehéz időkben ne adja fel a munkát és tovább dolgozzon?
– Jó érzés volt, hogy elismerték az eddigi munkámat. Megrögzött ember vagyok és nem tudok a sport nélkül élni. Remélem, hogy akármikor következik majd be a cselgáncssport újraindítása, akkor ugyanolyan vagy talán nagyobb lelkesedéssel fogok dolgozni, edzeni, mint eddig. Ha újraindulunk, akkor nem lesz lazítás.

– Már 24 esztendeje, azaz 1996 óta van az edzői pályán. Melyik eddigi eredményére a legbüszkébb?
– Sok jó eredmény és országos bajnoki cím van már a hátam mögött, de egy csapat bronzéremre vagyok a legbüszkébb. Évekkel ezelőtt szerény csapattal mentünk Pitești-re az U17-es (akkor még kadet) korosztályos országos bajnokságra. Csupán kézdivásárhelyi sportolókkal neveztünk a versenyre, a csapatot pedig helyi, de kisebb korosztályú gyermekekkel egészítettük ki. Mi nem vettünk kölcsön más kluboktól jobb cselgáncsozókat, ellenfeleink viszont két-három csapatból válogatták össze a sportolókat. Mostanság a csapatbajnokság egy picit háttérbe van szorulva, de akkortájt kemény küzdelmet hozott egy-egy ilyen viadal. Jó és kemény mezőny verődött össze azon a megmérettetésen, ahol a tanítványaim remekül harcoltak, és azzal a kicsi csapattal bronzérmesek lettünk. Nagyon örvendtem annak az eredmények, még annak ellenére is, hogy azután a csíkszeredaiakkal közösen voltunk még országos bajnokok is.

– A háromszéki, a romániai cselgáncs jelen pillanatban hol áll a külföldihez képest?
– Hanyatlott egy picit. A 2008-as pekingi olimpiai játékokon romániai női cselgáncsozó nyert aranyérmet, majd valamivel később a férfi válogatott bronzot szerzett az Európa-bajnokságon, és akkoriban volt egy jó mag a kolozsvári olimpiaközpontban. Most viszont japán edzője van a válogatottnak, a csapat sokat jár a felkelő nap országába, de még sincs megfelelő eredmény. Valahol fent rontják el a dolgot, hiszen rengeteg a tehetséges gyermek, több is, mint más országban, s a sportolók a kadet korosztályig egészen jól mennek, ám ezután valami történik velük, és elmaradnak az eredmények...

– Amúgy kinek és mikortól ajánlott cselgáncs?
– Ez a sport mindenkinek ajánlott, a problémák – ha lehet így nevezni – csak akkor kezdődnek, amikor versenyzésről van szó. Ezt azért mondom, mert nem mindenki szeret versenyezni. A gyenge, félénk gyermekeknek a cselgáncs fejleszti a mozgáskészségüket, az állóképességüket, az ügyességüket.

– Sérülésveszélyes és költséges ez a sport?
– Mint minden sport, a cselgáncs is sérülésveszélyes, ám én azt gondolom, hogy a fociban több sérülés van, mint a dzsúdóban. Az edzéseken a gyermekek, a sportolók megszokják, hogy kell esni, miként kell kifordulni egy dobásból és sok más olyan technikát is elsajátítanak, ami megvédi őket a sérüléstől. A cselgáncsra nem mondhatnám azt, hogy költséges sport. Állami támogatott kluboknál, mint például a sportiskolák, a gyermekeknek még edzési díjat sem kell fizetniük, a kimonót sok esetben a klub be tudja szerezni. Ha nincs erre mód, akkor a szülőnek kell megvennie ezt, kis korban 300 lejes kimonóval egy pár évig elvan a gyermek, a nagyobb korban viszont egy versenykimonó már 600–800 lejbe kerül. A hazai versenyekre való részvételt támogatja a sportiskola, a külföldi viadalokra szponzorpénzből megyünk, vagy esetleg pályázat révén kerítjük elő a szükséges anyagi forrásokat.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 507
szavazógép
2020-06-22: Elhalálozás - :

Elhalálozás

2020-06-22: Sport - :

A székely szíve sosem hátrál! (Ökölvívás)

Mezei Gabriella 1994-ben született Kovásznán, neve nem ismeretlen a kick-box kedvelők körében. Pályafutása alatt tizenhat mérkőzésből mindössze hármat veszített. Megnyerte a Román Kick-box Szövetség Nemzetközi Övét 53 kilogrammos súlycsoportban. Miután nem volt ellenfele, Pap Ferenc edző javaslatára 2015-ben átállt profi pehelysúlyú ökölvívónak. A sepsiszentgyörgyi Székely Kobrák csapatát erősíti, eddig 39 profi meccset tudhat maga mögött. Idén februárban lépett utoljára ringbe, előbb az angliai Barnsley-ban, ahol az eddig veretlen német Cheyenne Hanson felett pontozásos győzelmet aratott, majd Norwichban pontozásos vereséget szenvedett a brit Stevi-Ann Levy ellen.