Elsőként Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről Tóth László főkonzul szólalt fel, aki a Rákóczi-emlékév és a tárlat egyik kezdeményezője, Németh Szilárd miniszterhelyettes üdvözletét is tolmácsolta. Mint mondta, a konzulátusnak nem elsődleges feladata a kulturális tevékenységek szervezése, de fontosnak tartják, hogy kezdeményezően jelen legyenek Székelyföld kulturális életében. „Nagy nemzeti intézményeink akkor maradnak hűek nevükhöz, ha tevékenységük érezhető, tapintható a külhoni területeken is” – fogalmazott, ezért örül, hogy Kassa, a fejedelem örök nyughelye után ide, Háromszékre is eljutott ez a tárlat. Rákóczi személyiségének, szabadságharcának lényege az egység megteremtése volt, az ő „Istennel a hazáért és szabadságért” feliratú zászlaja alatt együtt harcolt a nemesség és a jobbágyság, így a Rákóczi vezette szabadságharc fontos szimbóluma annak a szellemiségnek, amely egy közös nemzeti ügyért képes az összefogásra és a legsúlyosabb áldozatvállalásra is – hangsúlyozta a főkonzul.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke megnyitóbeszédében az erdélyi magyar történelem tágabb kontextusában világított rá II. Rákóczi Ferenc alakjára és jelentőségére. Emlékeztetett, hogy a „második 15 éves háború” eredményeképpen Magyarország területének túlnyomó része felszabadult a török hódoltság alól, de nyakába vette a Habsburg megszállást és elnyomást. A Bécs ellenes erdélyi urak keseregtek, a Bécs pártiak megpróbáltak előnyösebb feltételeket kialkudni Erdély számára, lehetőségeik azonban korlátozottak voltak. Ilyen történelmi környezetbe született bele II. Rákóczi Ferenc, aki felmenőihez hasonlóan túlbecsülte a saját lehetőségeit a nagyhatalmakkal szemben, de sokkal konokabb és kitartóbb volt náluk. És nem mások feletti hatalomra tört, mint ők, hanem a saját népét próbálta felszabadítani, ezért pedig feláldozta vagyonát, becsületét és végső soron az életét is. A független magyar hazáért dolgozni és harcolni – ez a hagyatéka Rákóczinak – összegzett Tamás Sándor.

Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója elmondta: a következő három évben, amíg az általa vezetett intézmény megújul, a Lábas Házban működnek, mert „nem szeretnék elengedni a közönség kezét”. Sepsiszentgyörgynek van II. Rákóczi fejedelem szobra, és a gondviselés jóvoltából ezt ő maga készíthette el 2004-ben – mondta, jelezvén, hogy valójában a múzeum egykori igazgatója, Kónya Ádám lobbizott ezért a szoborért, és annak elhelyezéséért a Mikes Kelemen Líceum és az előtte álló Mikes-szobor közelében. Ahogy Rodostóba elkísérte Mikes a fejedelmet, úgy itt is együtt vannak fizikai közelségben – mondta, majd kifejtette, hogy Rákóczihoz hasonlóan ma is nagy szükség van olyan vezetőkre, akik a nemzetet összefogják, akik a különböző társadalmi rétegeket és felekezeteket ki tudják békíteni egymással, akik kiemelt figyelmet fordítanak a külhoni magyarságra, nemcsak a szavak szintjén, hanem kézzelfogható segítségnyújtásban is.

Végül Szebeni Zsuzsanna, a Balassi Intézet MKK vezetője felolvasta a magyar hadtörténeti múzeum munkatársainak kurátori üzenetét, röviden bemutatva a tárlatot. Több múzeum és Tolna megye levéltára jóvoltából öt gazdagon illusztrált tablón keresztül ismerkedhetünk meg a Rákóczi-szabadságharc történetével. Láthatjuk annak okait, előzményeit, fontosabb eseményeinek összefoglalását, azt, hogy hogyan illeszkedett bele az Európában ezzel egy időben dúló háborúk sorozatába. Az események mellett megismerhetjük a fejedelem életének, pályafutásának fontosabb mozzanatait, egyes katonai vezetők rövid életrajzát, valamint bemutatásra kerül mind a kuruc, mind a labanc oldal jellemző harcmodora, fegyverzete, felszerelése. „Noha a Rákóczi-szabadságharc vereséggel zárul, a békével mégis biztosította a török és kuruc háborúban kimerült ország számára a nyugodt fejlődést a 18. század során, megőrizve Magyarország sajátos autonómiáját a Habsburg birodalmon belül” – zárul az üzenet.

A kiállításmegnyitót Ferencz Csaba gitárjátéka tette még hangulatosabbá, aki Balassi- és Petőfi-verseket adott elő saját feldolgozásában.