S bár nem mondhatni, hogy mindezek ne lennének fontos kérdések, mégiscsak furcsa, hogy ilyesmiken kell elmélkednie a közembernek. Szabad idejében, persze, mert közben maga is dolgozik, és munkáját senki más nem fogja elvégezni helyette. Miközben van az országnak pénzügyminisztere, és annak is van felettese, aki felelősségre vonhatja. Mint ahogy az átlagembert is felelősségre vonják, ha nem megfelelően teljesít munkahelyén.

Leginkább éppen ez a jelenség tükrözi, hogy valami még sincs rendben ezzel a sokat hangoztatott romániai gazdasági fejlődéssel, talán mégsem szabad a statisztikák bűvöletében élnünk, amelyek lendületes, soha nem tapasztalt fejlődést mutatnak. Miközben azért egy kezdő tanárnak vagy hivatalnoknak, de még az egyetemről frissiben kikerült orvosnak is igencsak meg kell gondolnia, hogyan is osztja be pár száz lejes fizetését egyik hónapról a másikra. És hogy a kérdés még provokatívabb legyen: vajon a több tízezer lejes bérrel rendelkező pénzügyminiszter, a kormányfő, vagy akár a gazdasági realitásokkal nem számoló, a kétségbeesett vokshajszolásban populista módon, felelőtlenül szavazó politikus gondolkodik-e azon, hogyan is tud megélni — és akkor még nem beszéltünk lakásvásárlásról, családalapításról — 800 lejből egy pályakezdő közalkalmazott. És vajon elnézi-e az alkalmazottnak a főnöke, ha akkora felelőtlenséggel végzi munkáját, mint választott honatyáink, amikor szavazatokat hajszolva ujjongva fogadták el az ország büdzséjét súlyosan megterhelő béremelést, valóságos lavinát indítva el a közalkalmazottak körében, felborítva a gazdasági egyensúlyt? Minden bizonnyal, már másnap új munkahely után kell néznie...

Tüntetések valószínűleg lesznek még Romániában. Mindaddig, amíg az ország vezetői, választott politikusaink nem kezdenek felelősségteljesen, hozzáértően, tisztességesen dolgozni. Hogy senkinek ne kelljen a pénzügyminiszter helyett is aggódva számításokat végeznie a költségvetés bevételeiről, az árfolyam-ingadozásról, az infláció mértékéről, hogy tisztességes munkájának gyümölcse is legyen.