Ugyanis vajon milyen rubrikába írták be azokat a krónikus, szív-érrendszeri vagy rákbetegségben (ki)szenvedőket, akiknek a koronavírusosoknak fenntartott, de üresen álló ágyak miatt kellett jobblétre szenderülniük? Vagy azokat, akiknek halaszthatatlan műtétjét mégis elhalasztották, ám a beavatkozást az időközben elhunyt páciens hiányában most már tárgytalan lenne elvégezni?

A járvány kezdetén hallhattuk napestig, hogy a vírus a leginkább az idős, krónikus betegek közül szedi áldozatait, tehát a nyugdíjasok között arat leghatékonyabban. A szükségállapot bevezetésekor az emberek jól megijedtek és betartották a szabályokat, ezért nálunk a COVID-19 nem volt olyan pusztító, mint a nyugati országokban. Amíg ez ki nem derült, a kormány még lebegtette a negyvenszázalékos nyugdíjemelést és a gyerekpénz megemelését, de most már látva, hogy igen sokan maradtak életben, azt mondja: szó sem lehet az eredetileg ígért emelésekről.

Mivel nem haltak halomra az emberek, most már sokan nem is veszik komolyan a vírusellenes védekezést, és ezért napról napra egyre jobb eredményeket érünk el a fertőzöttek számának növekedésében.

Aztán, mint sok járványos betegségnek, a koronavírus-járványnak is megjelentek szövődményei. Úgy néz ki, hogy ennek a COVID-19-nek szövődménye a nálunk már eddig is megszokott korrupció, amelyik különben tájainkon mindig is úgy burjánzott és virágzott, mint a rákos sejtek. De nézzük a dolgok jó oldalát, mert minden kárban van valami haszon. A koronavírus-járványból például az ügyeskedők nyertek, akik közelebb voltak a kormányhoz és így a tűzhöz is. A járvány mostani szakaszában a legfontosabb védőeszköz a maszk és a legjobb üzlet azok beszerzése. Nem csoda, hogy a nagyok mellett mindenféle zugvállalkozó, akinek cége akár egy disznópajtába van bejegyezve, nekifogott maszkot beszerezni és továbbadni minden (korábban kötelező) licit nélkül. Leghamarább az államnak, mely köztudottan a legrosszabb gazda, és egyben a legjobb vevő is, s ha némi kenőpénzzel betakarják képviselőinek szemét, nem nézi az sem az árat, sem a minőséget. Hogy micsoda üzletek köttettek, annak méreteire a most nyilvánosságra került Unifarm-botrányból következtethetünk. Az egészségügyi felszereléseket és gyógyszereket forgalmazó állami vállalat vezérigazgatóját, Eugen Adrian Ionelt, (akit valószínű csak azért buktattak le, mert nem tősgyökeres liberális), azzal vádolja a korrupcióellenes ügyészség, hogy 760 ezer euró kenőpénzt követelt magának egy viszonteladótól. Az ügyészek szerint az Unifarmnak ezzel potom 2,3 millió lej kárt okoztak az ügyeskedők, ráadásul a maszkok a minőségi követelményeknek sem felelnek meg.

Más szállítók is megtehették, hogy ne azt forgalmazzák, amire szükség lenne, jó minőségben, hanem ami valahol épp raktáron van és felesleges. A rászorulóknak megígért ingyenmaszkok különben a raktárakban porosodnak. A rászorulók ne válogassanak, hanem olyan maszkkal lélegezzenek, amilyent ingyen kapnak. Ahogy a közmondás is mondja: Ajándék maszknak ne nézd a minőségét. El tudom képzelni, hogy lélegeztetőgép néven például egyszerű biciklipumpát kaptak a kórházak, mondván, hogy azokkal is lehet levegőt juttatni a rászorulókba, vagy orvosi köpenyek helyett esőköpenyt, ami mostanában mindenkinek jól fogott.

A korrupcióellenes ügyészség még 27 esetben vizsgálódik orvosi védőfelszerelések beszerzése körüli ügyekben. Persze a szociáldemokraták most azzal vádolják a kormányt, hogy a kórházmenedzsereket csak azért cserélték le, hogy azokkal csillagászati összegekért az Unifarmtól vetessék meg a szükséges egészségügyi felszereléseket, s aminek árát aztán a megyei tanácsokkal fizettetik ki. A pártvezér Ciolacu szerint „ez a direkt vásárlás tulajdonképpen egy szervezett lopás volt”. Ellenfeleik természetesen azt állítják, hogy a szociáldemokratákból csak az irigység beszél, mert nem ők tették rá kezüket a tetemes haszonra.