A szentivánlaborfalvi közös temetőben szombaton kivételes eseményre kerül sor: harminc kopjafát avatnak az ikerfalu nevezetes személyiségeinek emlékére. A kezdeményezés nem csak azért figyelemre méltó, mert a százhúsz éve „összeházasodott” két falu ilyképp adózik nagyjai előtt, hanem azért is, mert a példa követendő. Hiszen az elmúlt harminc esztendőben minden településünk megtisztelte neves szülöttjét, de az emlékjelek szétszórva: szülőházon, temetőkben, köztereken állanak – így, egy helyen azonban impozáns, monumentális emlékhellyé válhatnak.
A kezdeményezés Kányádi Mihálytól származik: két éve, a pozsonyi csata 1111. évfordulóján Felvidéken járva látta, hogy több faluban is kopjafacsokrok őrzik a település nagyjainak emlékét. Megtetszett neki az ötlet, gondolta, miért ne lehetne ilyen nálunk is. Elsőként mindjárt szülőfalujában, Szentivánlavorfalván. Én már öreg vagyok, mindjárt lerúgom a patkót, de gondoltam, ennyit még megcsinálok – mondja Misi bácsi. És a gondolatot tett követte. Elkezdte számba venni a két falu jeles embereit, összegyűlt tíz-tíz Szentivánból és Laborfalváról is, közben néhány falustársának is elmondta ötletét, felmerült még néhány név – így vált, „kalákával”, harmincassá a végső névsor. Van köztük püspök és akadémikus, színész és politikus, orvos és katona, de „szerényebb” mesterségűek is, akik a faluért, lakóiért sokat tettek: kántortanító, pap, mintagazda, földmérő, még egy bábaasszony is, aki az évtizedek során több mint négyszáz falubeli gyermek világrajövetelét segítette.
A névsor tehát összeállt, következett a kivitelezés. Balázs Antal jutányosan vállalta el a kopjafák megfaragását – úgy gondolta, ennyivel tartozik annak a falunak, ahol valamikor, pár esztendeig, tanító volt. De a jutányos ár is pénzt jelent, s mert a koronavírus miatt a megyei és a helyi – uzoni – önkormányzat is felfüggesztette a kulturális támogatásokat, hát magánadományokból kellett megoldani a finanszírozást. Misi bácsi ezt a göröngyös utat is végigjárta, felhajtotta a szükséges összeget. Végül is nem volt nehéz, hiszen a jó ügy mellé szívesen odaálltak az emberek, ki pénzzel, ki munkával segített, hogy a közös temetőben mostanára álljon a harminc kopjafa, s szombaton kis ünnepséget tartva átadják a falunak az emlékhelyet: a ravatalozóház előtt sorban – hosszú a falu, hosszú a sor is, mondja Misi bácsi – felállított faragott oszlopokat. Sőt, még kis füzetkét is sikerült kiadniuk az uzoni önkormányzat támogatásával a harminc szentivánlaborfalvi nevezetes személyiség életrajzával.
Különleges esemény helyszíne lesz hát szombat délelőtt Szentivánlaborfalva: jó volna, ha az elszármazottak is megtisztelnék jelenlétükkel a rendezvényt, elvégre büszkék lehetnek rá, hogy a két falu ennyi jó embert adott a magyarságnak.
