Nyolcvanadik születésnapjához igazítva, de a kiállítótér beázása miatt egyhetes csúszással nyílt meg tegnap délután Miklóssy Mária festőművész kamarakiállítása a sepsiszentgyörgyi Lábas Ház alagsori termében. A tárlaton a festő ritkábban látható arcait mutatja meg a látogatóknak.
A tükröt mint az önreflexió eszközét használja Miklóssy Mária műtermében, a tárlat első, önmagáról mintázott képét is tükör előtt ülve festette, aztán ciklusok gyűrűznek a belső teremig, majd a kiállítást egy újabb portré zárja le – vezette fel a Lábas Ház előtt tartott megnyitón a kiállítást méltató Deák Ferenc Loránd művészettörténész. Elmondta, ez alkalommal Miklóssy Mária nem ikonikus festményeit állította ki, hanem a két arckép közt olyan ciklusokat mutat be, amelyek az időtlenséget hívják elő a nézőből: a festő kútásóként áttör rétegeken, hogy forrásokat találjon, de hogy a forrásokat mi is meglássuk, ahhoz mélyre kell hajoljunk. Kísérletező kiállítás a Miklóssy Máriáé, Szilágyi Domokost parafrazálva játszik, de azt komolyan veszi, jegyezte meg Deák Ferenc Loránd.
A kiállításmegnyitót mintegy keretbe foglalva, nyitányként és zárásként Ferencz Csaba az ünnepelt pályatársa, néhai Páll Lajos festő, költő egy-egy versét adta elő gitárkísérettel.
A tárlat e hónap végéig látogatható.
