Hőségben legszívesebben a tűzhely közelébe sem mennénk, ám a nyár annyira gazdag zöldségekben, gyümölcsökben, hogy a háziasszonyok zömének ilyenkor legalább annyi dolga van a konyhában, mint ünnepek idején. Ha éppen nem lekvár, szörp vagy kompót készül, akkor főzni kell aprónak és nagynak – lehetőleg gyors, könnyed fogást. Összeállításunkban ezúttal a nyár jellegzetes ízeire összpontosítunk, s arra biztatjuk a konyhában otthonosan mozgókat és az alkalmi szakácsokat egyaránt, hogy könnyen hozzáférhető alapanyagokból készítsenek egyszerű, gyors harapnivalókat.
Kánikula idején általában gyakrabban fogyasztunk folyadékot, s ha már a pohár után nyúlunk, jól esik szomjunkat valami finomsággal oltani. A citrom jó választás, ám limonádé helyett most aromás italt ajánlunk: készítsünk citromfűből és mentából innivalót. Egy közösségi médiában szerveződő főzős csoportban pillantottam meg a sepsiszentgyörgyi Székely Réka szép fotóját erről, elkészíteni pedig igazán egyszerű. Mentás-citromfüves szörpjéhez egy-egy nagyobb csokornyi szükséges mindkét növényből: tegyük egy nagyobb, ép zománcú vagy rozsdamentes acél lábosba, öntsük fel hideg vízzel, adjunk hozzá citromsót, karikázzunk rá alaposan megmosott citromot ízlésünk szerint, s hagyjuk érni, ázni egy-két napot a keveréket. Szűrjük le, s minden liter léhez adjunk nyolcvan deka kristálycukrot és kevés tartósítószert, majd öntsük jól megtisztított üvegekbe. Ásványvízzel keverjük, jégkockával szolgáljuk fel.
A hófehér, roppanós rózsáival csábító karfiol úgy vélem, méltatlanul mellőzött zöldség, melyről kevesen tudják, hogy ásványi sókban igen gazdag, magas C-vitamin tartalmát pedig mélyhűtve is megőrzi. Brokkolival társítva gyors, ízletes levest is készíthetünk belőle. Hozzávalók: fél kg karfiol, fél brokkoli, fél fej hagyma, kevés vaj és olívaolaj, só, bors, csipetnyi szerecsendió, 2,5 dl főzőtejszín, ízlés szerint sajt, pirított kenyérkockák. Egy lábosban az olaj és a vaj keverékén megpirítjuk a felaprózott hagymát, rádobjuk a rózsáira szedett és alaposan átmosott zöldségeket, majd néhány percig együtt kavarjuk, pirítjuk. Felöntjük körülbelül másfél liter vízzel, ízlés szerint sózzuk, ha szeretjük (és szükségét érezzük) egy leveskockát is hozzáadhatunk. A zöldségeket roppanósra főzzük, botmixerrel pürésítjük, majd a tejszínnel összeforraljuk, végül borssal, szerecsendióval ízesítjük. Tálaláskor reszelt sajttal, pirított kenyérkockákkal gazdagíthatjuk.
Fotó: simplerecipesonline.com
A gyors ebédek, vacsorák híveinek ajánlom a zöldborsós csőtésztát. Mindössze annyi időt vesz fel elkészíteni, amíg a laskánk megfő. Négy személy részére 30–40 dkg friss zöldborsó, 10 dkg császárszalonna, fél kg bordázott csőtészta, fél csokor friss petrezselyemzöld, 2 dl főzőtejszín, egy nagy marék reszelt parmezán vagy egy doboz – 20 dkg – tejszínes krémsajt szükséges (a tészta kagyló, tollhegy vagy hasonló is lehet). Egy nagyobb lábosban forraljunk sóval vizet a laskához.
A szerző felvétele
Az az ideális, ha a tészta bordázott, ilyen felületre ugyanis jobban tapad majd a krémes mártás. Egy mélyebb serpenyőben pirítsuk meg az apróra kockázott császárszalonnát, dobjuk rá a megtisztított zöldborsót, kavarjuk át, majd öntsük fel kevés vízzel, földjük le és 5–10 perc alatt pároljuk meg. Ha lobog a főzővíz, öntsük bele a laskát. Amikor megfőtt, szűrőkanállal szedjük át a zöldborsóra. Fontos, hogy ne szűrjük le a levét, ha túl sűrűnek találjuk, ezzel lehet majd lazítani ételünk állagán. Kavarjuk össze a hozzávalókat, töltsük rá a tejszínt, adjuk hozzá a sajtot és néhány perc alatt forraljuk össze. Ha szükséges, most adjunk hozzá keveset a főzővízből. Szórjuk meg finomra aprított petrezselyemzölddel, végül tálaláskor hintsük meg frissen darált borssal. Egyszerű, színes, kiadós étel.
Fotó: Czipoth Katalin
A cukkini a nyár egyik jellegzetes, sokoldalúan felhasználható zöldsége. Ha meguntuk a panírozott változatot és a főzelékért sem rajong a család, készítsünk belőle spagettit bolognai mártással. Ugyancsak az egyik népszerű főzős csoportból származik az alábbi ötlet, Czipoth Katalin konyhájából. Tetszés szerinti mennyiségű, julienne-re vágott (hosszanti irányban gyufaszál- vagy spagettivastagságú csíkokra darabolt) cukkinit egy kis olívaolajon pár perc alatt roppanósra dinsztelünk. Sóval, bazsalikommal és oregánóval ízesítsük, szórjuk meg resztelt parmezán sajttal és csak a végén sózzuk, hogy ne eresszen sok levet. Készítsünk hozzá fűszeres paradicsomszószt hagymával, fokhagymával, s ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, ha szeretjük, szórjunk bele bazsalikomot, oregánót, majd kavarjuk össze zsírjára pirított darált hússal. Tálaláskor halmozzuk a cukkinire, szórjuk meg parmezánnal.
Édes és sós sütemények kedvelt alapanyaga is a cukkini, ha gyors harapnivalót szeretnénk készíteni, kavarjuk sós muffintésztába. Hozzávalók: negyed kg finomliszt, egy tojás, tíz deka kemény sajt lereszelve, egy evőkanál sütőpor, 5 deka olvasztott vaj vagy extraszűz olívaolaj, 1 kiskanál só, két deci tej, kevés darált fekete bors, 1 kisebb cukkini. Mossuk és hámozzuk meg a cukkinit, majd reszeljük le. Egy öblös tálban keverjük össze előbb a száraz hozzávalókat, egy másikban pedig a tojást, olajat és tejet, majd adjuk hozzá a lisztes keverékhez, s legvégül a cukkinit is tegyük bele. Az így kapott masszát laza mozdulatokkal kavarjuk át (nem kell túl sokáig, hogy ne keményedjen meg). Papírkapszlikkal kibélelt tepsibe adagoljuk, 180 fokra előmelegített sütőben körülbelül húsz perc alatt elkészül. A cukkini tetszés szerint zöldborsóra vagy akár édes kukoricaszemekre is cserélhető.
Finta Enikő felvétele
Nyáron bőségesen kapható a piacon friss orda, melyet kár lenne kizárólag reggelikhez vagy palacsintába göngyölítve asztalra tenni. Most egy sokoldalú, kiadós receptet ajánlunk, a sepsiszentgyörgyi Finta Enikő konyhájából – ő lepénybe sütötte az édes ordát. Az alábbi hozzávalókból két kalács és egy lepény készült: 1 kg liszt, 15 dkg zsír, csipet só, 1 marék cukor, fél liter tej és 5 dkg friss élesztő. (Enikő megjegyzése szerint a tésztához nem kell tojás.) A lisztet összedolgozzuk a zsírral, cukorral, csipet sóval, majd hozzáadjuk a kevés langyos tejben felfuttatott élesztőt. Az így kapott tésztát lágyra, rugalmasra – de nem ragadósra – dagasztjuk, végül duplájára kelesztjük. Ez a megkelt tészta Enikő leírása szerint többféle módon felhasználható. A tészta kétharmadából csokis kalács lett amihez 20 dkg vajat 20 dkg porcukorral és 3 kanál kakaóval simára kavart. A tésztát hatfelé osztotta, vékonyra kinyújtotta majd megkente a krémmel, feltekerte és az így kapott rudakat hármasával összecsavarta, fonta, a kalácssütő tepsiben pedig tovább kelesztette, végül tojással megkenve pirosra sütötte. A tészta megmaradt részéből ordás lepény készült: kinyújtotta, tepsibe helyezte, majd rásimított fél kg friss ordát, melyet előzőleg 3–4 evőkanál cukorral, 2 tasak vaníliás cukorral, 4 tojás sárgájával és habbá vert fehérjével, illetve egy citrom reszelt héjával kavart össze.
