Nagy D. István
Azt eddig is elég erősen sejteni lehetett, hogy a román politikai alakulatok fejeseinek legkisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy a pártjuk, csapatuk helyett legalább időközönként az őket négyévente helyzetbe hozó állampolgárok érdekeit tartsák szem előtt, a koronavírus járvány szülte helyzet viszont kétségbevonhatatlan ténnyé emelte e becses tulajdonságukat. Teljesen mindegy, mekkora baj, nyomorúság, tragédia érné az országot, a párton belüli és pártok közötti torzsalkodás, hatalmi harcok, helyezkedések felülírnak mindent, ezek alakulásától függ minden, és az sem számít, hogy az így elvesztegetett idő mekkora kárt okoz az országnak.
A röviden csak karanténtörvénynek nevezett jogszabály körüli, immáron több mint tíz napja tartó hercehurca ékes bizonyítéka a fentebb leírtaknak, és egyben igen plasztikusan mutatja: teljesen mindegy, a politikai barikád melyik oldalát nézzük, ugyanazzal az undorító és kétségbeejtő viszonyulással találkozhatunk.
A törvénytervezet és a járvány alakulása szülte nagyon kényes helyzet jócskán felkorbácsolta az indulatokat a liberális alakulaton belül is, s bár a teljes képre nincs rálátásunk, pár jel azért mutatja, milyen erőteljesek lehetnek a konfliktusok. Jól mutatja azt, hogy bizony áll a bál a liberálisoknál, ahogyan Klaus Iohannis államfő a múlt héten gyakorlatilag visszavonult, míg előzőleg minden kormánydöntést szinte előre bejelentett, a miniszterelnök és az egészségügyi tárca vezetője pedig naponta egymást cáfolják a tervezett intézkedéseket illetőn. Szintén az alakulaton belüli viharokra utal az is, hogy egy teljességgel politikai tárgyalásra (a szociáldemokratákkal a törvény szenátusi támogatásáról) nem a pártelnök, de még nem is valamelyik helyettese megy, hanem a még párttagsággal sem rendelkező Raed Arafatra bízzák, vigye el a balhét azért, amit ők maguk szúrtak el.
Az ősellenségnek számító Szociáldemokrata Párt háza táján sem lehet egyszerű a helyzet, hiszen szinte példátlan, hogy a párt országos ügyvezető elnökségét kizárólag egy törvénytervezet kedvéért összehívják. Komoly gondok lehetnek, hiszen az alakulat radikális szárnya határozottan elkezdte hallatni a hangját, Marcel Ciolacunak máris megvan az egyik kihívója az alakulat elnöki tisztségére Eugen Teodorovici volt pénzügyminiszter személyében. Ami pedig a tervezet támogatását illeti, alaposan megoszlottak a vélemények, így a végső döntés végül csak feltételesen lett igenlő. Az már más lapra tartozik, hogy a liberálisok Arafat bevetésével mekkora ütőkártyát adtak a szocdemek kezébe, amit utóbbiak nem is átallottak használni, a tervezet megszavazásának újbóli halasztásával fenyegetőzve, s bizonyítva, mennyire képmutató, a pillanatnyi politikai érdekeik szerinti az egész tiltakozásuk.
Zárásként hadd jegyezzük meg: normális, viszonylag egészséges politikai osztállyal rendelkező országban egy ilyen fontosságú jogszabály még véletlenül sem válhat kisstílű játszmák tárgyává, súlyosan csorbítva az állam legfőbb intézményeinek tekintélyét, kérdésessé téve szerepüket és értelmüket.
