II. Ulászló lengyel király (ur. 1386–1434) már 73 esztendős volt, amikor fia megszületett, így aztán kevéssé meglepő, hogy a herceg alig tízévesen, III. Ulászlóként a lengyel trónra ülhetett. Uralkodása jelentős részében nemesi és egyházi előkelők – főként Zbigniew Olesnicki krakkói püspök – irányítottak helyette, ráadásul megkötötték a kezét az apja által adott engedmények is, melyek vészesen csökkentették a krakkói udvar hatalmát. III. Ulászló lengyel királyt már 14 esztendősen nagykorúsították, és még nem töltötte be 16. életévét, amikor I. Albert magyar király (ur. 1437–1439) halálát követően az országgyűlés 1440. január 1-jén meghívta őt a magyar trónra (I. Ulászlóként). A rendek mindössze annyi feltételt szabtak a jelölt számára, hogy védje meg Magyarországot a töröktől, s erre a lengyel korona birtokában jó esély mutatkozott, adja vissza a Luxemburgi Zsigmond magyar király (ur. 1387–1437) által elzálogosított szepesi városokat, és vegye feleségül Albert özvegyét, a nála kétszer idősebb Luxemburgi Erzsébetet.

A fiatal Ulászló készségesen teljesítette volna a kéréseket, mire azonban Budára érkezett, már teljesen más helyzettel találta magát szemben: időközben ugyanis a királyné megszülte Albert utószülött fiát, Lászlót – a későbbi V. László királyt (ur. 1453–1457) –, és a Cillei és Garai családok támogatásával őt akarta a trónra ültetni. Erzsébet hamarosan ellopatta udvarhölgyével, Kottaner Jánosné Wolfram Ilonával a Visegrádon őrzött Szent Koronát, amellyel Szécsi Dénes prímás megkoronázta a csecsemő Lászlót. Ulászlót aztán IV. Jenő pápa támogatása mégis hozzásegítette a hatalomhoz. Ugyanis az egyházfő nem akart egy újszülöttet állítani egy oszmán szomszédságban élő állam élére. A Szentszék fenyegetéseinek hatására Szécsi Dénes hamarosan átpártolt, és 1440. július 17-én Ulászlót is megkoronázta. Mivel a Szent Korona Erzsébet királyné birtokában maradt, jobb híján Szent István fejereklyéjének diadémját használták a szertartáshoz, így annak érvényessége vitatható.
Ulászló trónra lépése polgárháborút eredményezett, két pártra szakította az ország nemeseit. A Jagelló uralkodó pártjának két leghatalmasabb támogatója Ujlaki Miklós és Hunyadi János volt. A trónviszály során a felek mindössze egyetlen jelentős ütközetet vívtak: az Bátaszék mellett Hunyadi vezetésével Ulászló győzelmét eredményezte. A vereség után Erzsébet támogatói hamarosan kiszorultak az országból.

A polgárháborús sikerek aztán szerencsés fejleményeket hoztak a török elleni küzdelemben is, ugyanis Ulászló a bátaszéki győzelem után vajdai tisztségre emelte Hunyadit, aki 1442-ben Erdélyben, majd az 1443–44-es téli hadjáratban is legyőzte az oszmán tartományi erőket. II. Murád szultán (ur. 1421–1444/1446–1451) a magyar sikereket követően Brankovics György szerb fejedelmet és Mezid béget küldte el Ulászlóhoz, és rajtuk keresztül kedvező békét ajánlott a királynak. A Magyarországra érkező Julian Cesarini bíboros ezzel egy időben a sikerek kiaknázására buzdította a fiatal uralkodót, aki hosszú hetekig őrlődött a két lehetőség között. Végül a köztes utat választotta, azaz Szegeden elfogadta Murád békefeltételeit, egyúttal pedig megszegte fogadalmát, és nekilátott a keresztes hadjárat megszervezésének, amelynek élére ő maga állt.

A pillanat kedvezőnek tűnt, a szultán ugyanis éppen Kis-Ázsiában harcolt a helyi emírek ellen, Ulászló pedig ígéretet kapott arra, hogy a velenceiek megakadályozzák majd a főseregek átkelését Európába. A 20 000 fős keresztes had tehát nagy önbizalommal kelt át a Balkán-hegységen, Várna mellett azonban meglepetéssel kellett tapasztalniuk, hogy Murád szultán főerőivel állnak szemben – a genovai gályák ugyanis busás jövedelem fejében átszállították a katonákat. Hunyadi és Ulászló vállalta az ütközetet a két és félszeres túlerőben lévő török erők ellen, ám a csata végül szerencsétlen fordulatot vett: a krónikások szerint Ulászló a csata hevétől megrészegülve kísérletet tett Murád meggyilkolására, próbálkozását azonban könnyűszerrel meghiúsították a szultán testőrei. Miután a fiatal király elesett a csatamezőn, a keresztesek megzavarodtak, majd rövid időn belül megfutamodtak a rohamozó oszmánok elől. Bár Ulászló halála válságot idézett elő a magyar trón öröklésében, Magyarország komolyabb török támadás nélkül úszta meg a sikertelen keresztes hadjáratot, és az országgyűlés döntése értelmében 1446-ban Hunyadi János került a kormányzói székbe.

Tarján M. Tamás (Rubiconline)