Természetesen lehet vitatni, hogy a kormány előrejelzése mennyire hihető, amint sajnos az is érzékelhető, hogy a járványhelyzet sok szempontból továbbra is átláthatatlan. Azt viszont egyelőre nehéz cáfolni, hogy a jelek nem túl biztatóak. Súlyosbító körülményként ráadásul lassan két hete a koronavírus elleni küzdelem politikai játszmák kereszttüzébe került. Ép ésszel már lassan felfoghatatlan az, amit járványhelyzetben és biológiai veszély esetén elrendelhető intézkedésekről szóló, röviden csak karanténtörvényként ismert jogszabály körül az elmúlt napokban a szenátusban lezajlott, miközben napról napra dőltek meg az új esetszám- és tesztelési csúcsok a kór aggasztó terjedését mutatva.

A parlamentben szándékosan, kisstílű érdekek mentén elnyújtott, mára már tragikomikus játéknak – amelyből a kormányoldal és az ellenzék is becsülettel kivette a részét – is köszönhetően ma már ott tartunk, hogy újabb szomorú statisztikai adatot regisztrálhatunk. Ha múlt héten még csak azt kellett számolni, hány tünetmentes, illetve egyértelmű tüneteket mutató igazolt fertőzöttet kellett hazaengedniük az orvosoknak – mivel nem volt jogalapjuk visszatartani őket –, tegnap a kórházat elhagyók első haláleseteiről szóltak már a hírek. Azt pedig egyelőre becsülni is képtelenség, hogy a beutalást és a kezelést saját felelősségükre megtagadó igazolt vírushordozók hány embert fertőzhettek meg, hiszen azt sem lehet tudni, hogy a távozásuk után betartottak-e bármit is az óvintézkedésekből.

Mint azt sajnos több alkalommal tapasztalhattuk, a döntéshozók és a hatóságok eddig sem álltak a helyzet magaslatán a járvány elleni küzdelemben, a korlátozások feloldásával pedig még bonyolultabb helyzet elé kerültek, amit azóta sem képesek érdemben rendezni. Így az már most borítékolható, hogy a karanténtörvény elfogadása önmagában messze nem lesz elegendő az újabb fertőzéshullám megfékezéséhez. Ráadásul a jogszabály eddig napvilágra került szövegét olvasva máris több, igen általános megfogalmazással találkozhatunk, az elkülönítést, a karantént vagy a beutalást illetően, a részletekről pedig kormányhatározatok rendelkeznek majd. Csak reménykedni lehet, hogy ez utóbbiakat nem olyan színvonalon állítják majd össze, mint az alkotmánybíróság által elkaszált rendeletet, amely miatt kénytelenek voltunk végignézni közel kéthétnyi, sajnos ismét a mi bőrünkre menő ingyencirkuszt.

Igazságtalanság lenne ugyanakkor kizárólag a kormányt vagy más döntéshozókat okolni a mostani helyzetért, a lakosság felelőssége sem elhanyagolható. Ám a hatóságok járványkezelésére jellemző káosz miatt viszont nem lehet az egyszerű embereket okolni. Nem lehet rájuk hárítani a felelősséget, s nem csupán azért, mert a mondás is azt tartja, hogy fejtől büdösödik a hal.