Mégis, ez a véget nem érő rekordozás álságos, mert e szó mindeddig valami egészen másra, valami kiemelkedőre utalt, különösen a sportban. Persze, mostanság az a legkevesebb, hogy járványidőben sikerült kilúgozni, fakóvá tenni egy mindeddig valamiféle tisztességes emberi teljesítményre utaló fogalmat is. Mert annak ellenére, hogy sajnálatos módon felívelőben a járványgörbe, rekordokat azért nem döntünk, legalábbis a szó hagyományos értelmében bizonyosan nem.

Hogy élen járunk a növekvő esetek számában, ez cáfolhatatlan. Eléggé megkeseredetten fogalmazott tegnap maga Nelu Tătaru egészségügyi miniszter is, kijelentvén, hogy Európa pestisállamává váltunk. Ennek oka összetett: a tárcavezető a szabályok be nem tartását, illetve az engedetlenségre való bátorítást említette, de ez felszínes vélekedés csupán, érdemes ennél jóval mélyebbre tekinteni, s nem lehet megkerülni az elmúlt harminc év oktatási színvonalát, a közéletet jellemző ziláltságot, modortalanságot, a primitív, ostoba közszereplők tündöklését, tehát összességében a társadalom mentális állapotát. Nem csoda és nem véletlen, hogy itt tartunk, nem csupán járványügyi téren.

Ám ennek ellenére az a kormányzati és hatalmi retorika, mely szerint a mostani epidemiológiai helyzetért csak és kizárólag az egészségügyi szabályokat be nem tartók, az engedetlenek és az úgynevezett „vírustagadók” lennének felelősek, nehezen elfogadható. Sőt, veszélyes is, mert előbbiekre lassacskán bűnözőkként tekintenek, másrészt mert sokakban azt a tévképzetet kelti, hogy az egészség érdekében bármi áron cselekedni kell. Így az sem meglepő, hogy számosan átsiklanak – például – a karanténtörvényt megelőző joghézagon, s nem tekintik precedens értékűnek és kockázatosnak azokat a törvénytelen kormányzati intézkedéseket, amelyekkel a hatóságok úgymond a tömegek egészségét védték.

A növekvő esetszám ellenére konkrét, célzott intézkedéseket még mindig alig tapasztalunk, tegnap egy Giurgiu megyei település lezárásáról érkezett hír. A kormányfő és csapata az ellenőrzések szigorításán, bírságoláson kívül egyebet nem nagyon tud, valójában nevetséges és szánalmas már, ahogy a hatóságok egy része a „vírustagadókkal” csatázik. Mi több, a súlyosbodó helyzet sem intézhető el annyival, hogy a járványkezeléssel megbízottak átruházzák a felelősséget a lakosság felelőtlenebb részére, s olykor a tavaszi, két hónapos szükségállapot sikerességéről nosztalgiáznak. Az az időszak ugyanis rendőrállami módszerek sokaságát is jelentette, ami már akkor a bizalom megingásához, elvesztéséhez vezetett. Válsághelyzetben nem milicistaként kell szólni a lakossághoz, hanem hitelesen, meggyőzően, emberi hangon. Ez sikerült például Németországban, mifelénk pedig kevésbé, ezért is válhattunk a – negatív – rekordok országává.