Minap jegyzetben tettük szóvá a Borvíz utcai borvízkút áldatlan állapotát: az elhanyagolt környezetet, a vandál kezek és felelőtlen szomszédok által kikezdett pavilont, a benne felgyűlt szemetet, illetve továbbítottuk sokak kérését: ismét fogyaszthatóvá kellene tenni a forrás egykor nagy keresettségnek örvendő gyógyvizét (Senki kútja, július 14.).
Ez utóbbi kivételével minden megoldódik, s talán egyszer még a forrás vize is ihatóvá válik. A Borvíz utcai borvíz ügyét ugyanis nem teljességgel hanyagolja a városvezetés, az való igaz, hogy szeméttároló volt a kút melléke (azért a múlt idő, mert tegnapi ottjátunkkorra már kitakarították), de ez elsősorban azokat minősíti, akik a mindenféle hulladékukat oda dobják, a pavilon letépett karfáit pótolni lehet, azt a sarkát meg, amelyet valamilyen teherautó sértett meg, kis jóérzéssel talán kijavíttatja az a környékbeli, akihez árut szállított a jármű.
Ennél sokkal kényesebb kérdés a forrás vizének minősége. Már a mostani pavilon megépítésekor gond merült fel a víz befogásával, nehéz volt megtalálni a forrást, a szintkülönbségek nem tették lehetővé a víz szabad kifolyását, ezért született az a műszaki megoldás, hogy kézikaros kutat szereljenek fel – eleveníti fel Czimbalmos-Kozma Csaba városgazda a történteket. Csakhogy a kútról rövid időn belül le kellett szerelni a pumpáló kart, merthogy a feljövő víz fogyasztásra alkalmatlannak találtatott. Az elmúlt években többször vizsgálták a víz minőségét, legutóbb tavaly, akkor a benne található ammónia szintje ötszöröse volt a megengedettnek, és mikrobiológiailag is nagyon szennyezettnek bizonyult. Hamarosan újabb mintavétel következik, Czimbalmos-Kozma Csaba bízik benne, a forrás természetes úton előbb-utóbb csak megtisztul, de mindaddig, amíg a laboratóriumi vizsgák is nem igazolják ezt, addig nem lesz borvíz a Borvíz utcában.
