A koronavírus miatt mondhatnánk, hogy árnyékba borult Maksa-Eresztevény és Sepsibesenyő. De ez így nem igaz, mert a járvány időszakában is dolgozott a községvezetés, talán még többet, mint azokban a „békeidőkben”, amikor minden idejüket a pályázatok és az örökölt helyzetek hivatalos tisztázása kötötte le. Jelképesen árnyékba csak a Székely vágta megtartása került, de a járványra itt nemigen lehet semmi mást ráfogni, mert a megkezdett munkálatoknak menniük kell, a mezőt meg kell dolgozni, az állatállományt naponta el kell látni – derült ki helyszíni látogatásunk során.
Munka járványidőben
Hogy miként alakultak a közösség óhajai sok évtizeddel ezelőtt, azt nincs értelme részletezni, de sajnos úgy történt, hogy a községközpont Maksán nem épült egy tágas és korszerű művelődési otthon, bár arra igény mindig lett volna. Ugyanis mindig volt itt egy olyan csoport, amely szerette és teljes lelkéből végezte kulturális tevékenységét. A helyi tanács nemrég átvette a templom közelében álló régi kultúrotthon épületét a református egyházközségtől és korszerűsíti azt. A munkálatokkal a járvány ellenére sem álltak le. Deszke János polgármester elmondta, hogy a nyáron be szeretnék vezetni a vizet az épületbe, és ki akarnak alakítani egy korszerűbb mosdót és illemhelyet.
– Örvendek, hogy mindig igény mutatkozik a művelődésre a településen, az ilyen jellegű tevékenység a járványidőt leszámítva eddig sosem szünetelt hosszú ideig – mondta a polgármester. – Ami talán még ennél is fontosabb, hogy pályázati pénzből lakhatóvá tettük a helybeli orvosi rendelőt és a vele egy épületben található családorvosi lakást, ugyanis régi óhaja a lakosságnak, hogy volt családorvosunk, dr. Kerekes Jenő halála után állítsuk vissza a községközpontban az állandó háziorvosi szolgálatot. Ennek fontosságát nem tudom eléggé hangsúlyozni, ugyanis településeink lakosságának zöme előrehaladott életkorú. Úgy néz ki, hogy lépésünk nyomán egy Kászonújfaluban szolgálatot teljesítő, nyugdíjas, kézdivásárhelyi illetőségű családorvos vállalná a munkát. Jelenleg újabb munkálat előtt állunk: szintén pályázati forrásból főjavítást végzünk a helybeli óvoda épületén, már megvan az építési engedély.
Az óvodaalapító Teleki Zsigmondnak (1822–1857) 1992-ben, halálának 135. évfordulója alkalmából márványtáblával állított emléket Maksa község. Ez a tábla az 1911-ben épült intézmény homlokfalán látható, az alapító síremléke pedig a helybeli temetőben.
Papilak Eresztevényben
Sepsibesenyő, Eresztevény
A maksai munkálatokkal párhuzamosan rendezték a Maksához tartozó Sepsibesenyő kultúrotthonát is, lépcsőburkolást, belső meszelést és apróbb munkálatokat végeztek. Sikerült tisztázni a település ivóvízellátásának összekuszált jogi helyzetét, felbontották a szerződést az egykori kivitelező céggel, változott a vízellátással kapcsolatos elképzelés. A munkálatot átvette az arra jogosult Tricomserv, és elkészült egy 150 méter mélységű fúrás, annak vize éppen minőségi elemzés tárgya. Ezt a mélységi ivóvizet kapná a település, mivel a régi Császárkút-forrás hozama megcsappant. A gyakori javítgatások-alakítások károsították a kút bélelését. A Besenyői-tó maksai végétől egy 1300 méter hosszú, megyei rangú útszakasz köti össze Maksát Sepsibesenyővel. Ennek felújítása is következik, a kivitelezés jogát a Valdek cég nyerte el. Fontos lenne még a besenyői torlasztó tulajdonjogának tisztázása, amit öntözés céljaira terveztek régen, mindez együtt növelhetné az egész Maksa-övezet turisztikai vonzerejét.
Eresztevényben Majos Zoltán református gondnokot kerestük, aki évek óta lelkiismeretesen őrzi a helybeli eklézsia terjedelmes paplakjának kertjét, amelyen vadonatúj papi lakás építésébe kezdett apró jövedelmekből, sok közmunkával. A mezőre siető gazdák elmondták, hogy sajnos állandóan apad a település lakossága, annak ellenére, hogy közel fekszik a munkahelyeket kínáló megyeszékhelyhez. A százat nem éri el az egyházfenntartást fizetők száma, ami azt jelentheti, hogy a gyenge jövedelmekkel rendelkező egyházközség nem tud eltartani egy papot. De jött a másik vélemény is: dehogynem, vadonatúj papi lakás lesz, tágas kerttel, amelyet meg lehet művelni, az egyházközségnek erdővagyona van, egy szorgalmas fiatal lelkész meg tudna élni itt, hasznosíthatná az egyházi vagyont, s mellette valamilyen mellékfoglalkozást, például méhészkedést is vállalhatna. Majos Zoltán elmondta: menet közben tatarozták kis templomukat is, teljesen felújították a tetőzetét, az épület turisztikai érdekesség is, mert mellette található Gábor Áron síremléke, amelyhez sokan ellátogatnak, s fenn ott az Óriáspince-tető térplasztikai emlékművével, ami nem más, mint a háromszéki magyarok világtalálkozójának helyszíne.
A községközpont sem marad le a potenciális vendégforgalmi érdekességek kínálatában, ugyanis a Besenyő-patak partmagaslatán települt falunak régészeti és gazdag történelmi múltja van. A Lencsés-kert nevű dűlőben a neolitikum, a XII–XIII. század, míg a település belterületén a Kr. u. II–III. század tárgyi értékeit tárták fel. Utóbbi oltalom alatt álló római kori régészeti lelőhely. A fejedelemségek korában mintegy 150 esztendőn keresztül számtalan alkalommal tartották itt a székely nemzetgyűléseket. Látnivaló a református gyülekezet jelenlegi temploma, amely régi gótikus templomocska helyén épült. Azt 1893-ban lebontották, s ezzel egy időben majdnem egészében az azt övező tojásdad alakú várat is. A régi templom falát a Szent László-legendakörből ihletődött falfreskó díszítette. Erről még 1892-ben Huszka József színes akvarellmásolatot készített, amely ma a Magyar Néprajzi Múzeum tulajdona. A régi templomban volt egy szép, 1766-ban készült kazettás mennyezet is. A gyülekezet ezt eladta a budapesti Iparművészeti Múzeumnak, ahol ma is látható. A jelenlegi templomot 1894-ben építették. A régi motívumok alapján új mennyezeti kazettákat készítettek, ki hinné, hogy a XX. században kazettás mennyezet épült Háromszéken? A templom barokk ízlésű harangtornya az épülettől távolabb, az egykori várfal vonalán áll, s annak nyugati részén még látható a várfal egy megmaradt darabkája. A toronyban egy 1531-ben készült műkincs értékű harang látható, amely sajnos repedése miatt „hangában meghibázott”.
Az elkövetkezőkben a helyi hasznosítható kincsek, lehetőségek feltárására kellene figyelmet fordítani (agráripari létesítmények, új munkahelyek teremtése, faluturizmus, szálláshelyek-panziók építése stb.), majd a gazdag idegenforgalmi értékek felmutatásával folytatni, hogy mindezek értékesítését az infrastruktúra kiépítése után azonnal lehessen beindítani.
Istók Judit
Maksa nem felejt
A templom előtti emlékparkot tavaly rendezte a községvezetés, bejáratához kis méretű székely kaput építettek. Itt áll a magyar millecentenáriumi emlékmű, a település központjában pedig a református egyház és a faluközösség állított nagy emlékkopját az erőszakos kollektivizálás áldozatainak emlékére 1994-ben, azon a helyen, ahol 1950-ben két asszonynak – tüntetés közben – golyóval oltották ki az életét, további két személy pedig a kényszerlakhelyéről és a munkatáborból sohasem térhetett vissza szülőfalujába, 33 személyt dobrudzsai kényszermunkára hurcoltak el. A monumentális kopja az „újabb idők” üzenetét őrzi, hogy emlékezünk, nem felejtünk. A megyei rangú műút mellett, a település szívében áll, állításánál Rákosi Károly volt maksai lelkipásztor bábáskodott.
Nem véletlen, hogy a sokat szenvedett település iskolája, amely most nagyon csendes, Orbán Balázs nevét viseli. Homlokfalán ott díszeleg a legnagyobb székely fémplakettes emléktáblája, de az épületbelsőben is sokat megtudhat a névadóról a tanulósereg. Bár vakáció van, Istók Judit igazgatót is meghallgattuk, aki elmondta, hogy idén is elvégzik a fertőtlenítést és a meszelést az osztályokban. Egyébként sikerrel zárták az online tanévet. A helybeli lelkésszel együttműködve iskolájuk kapott tíz tabletet. Bár még tart a vakáció, felkészültek arra, hogy megfelelő módon megkezdhessék az iskolai évet. Pedagógusaik szakképzettek, s készen állnak a munkára, bármiféleképpen induljon majd a tanítás.
Ferenczi Zoltán
„A hit elűzi a félelmet”
Ezt olvastuk a parókia kerítésére kifüggesztett felhívásban. Mi ez? – kérdeztük az arra járókat. A fiatalság tette ki – mondták –, megindult az ifjúsági mozgalom az egyházban.
S míg az iskolában csend fogadott, a református lelkészi lakás udvarán valóban pezsgés volt, tiszteletes Ferenczi Zoltán éppen egy konfirmanduszt kérdezett ki. A kert főútra néző részén pedig két mesterember működött egy kisebb gyermekeknek való játszótér kialakításán, mászkálója építésén. Az 570 lelket számláló gyülekezet lelkipásztora elmondta: a játszótér a kisebb vallásórás gyerekek részére épül, akik a vallásóra mellett gyakran mozogni is akarnak.
– Jócskán akad itt tennivaló, mindig van, amin javítani kellene – mondta. Felújították a lelkészi lakás két szobáját, amelyeket betonnal kellett leszigetelni, mert áteresztette a pincében levő kazán füstjét. A munkálatokat folyatják. Örömmel újságolta, hogy szépen összegyűltek a bibliaórás fiatalok, akikkel a hétvégén csapatösszerázó kiruccanást szerveztek a polgármesteri hivatal hétvégi házánál a Besenyői-tó partján. Népes fiatalság él Maksán, utóbb tizenhatan gyűltek össze, büszke rájuk a lelkész.
– Mi lesz az 1631-ben öntött, repedt műemlék harang sorsa? – kérdeztük.
– Egyelőre erről még nem beszélgettünk a presbitériummal, mert fontosabbnak véltük kissé fellendíteni a gyülekezeti életet, majd a harangunkra is sor kerül, ugyanis ebben a nagy lélekszámú gyülekezetben nagyobbnak kellene lennie a templomba járó hívek számának – fogalmazta meg legfontosabb célját Ferenczi Zoltán.
