Elégedetlen több tekintetben is létfeltételeivel és jogállapotával a magyarországi románság, s a kisebbségvédelemnek bárhol a világon kötelessége melléje állni.
S ez Erdélyre éppúgy vonatkozik, még akkor is, ha az ember tökéletesen tisztában van azzal a manipulativ politikai célzatossággal, amivel a témát épp a román—magyar közös kormányülés előtt karolta fel oly nagy előszeretettel a román sajtó. Ha 15 000 embernek fáj valami, az ugyanolyan emberi, polgári fájdalom marad, mint az, amit egy százszor nagyobb közösség érez, és azt komolyan kell venni, a többségi nemzet államától a kellő tolerancia mellett a kimondott segítő szándékot éppúgy számon kell kérni, mint a sajátunktól.
A tizenötezres és a másfél milliós kisebbségi népcsoport azonban nemcsak lélekszámában különbözik, hanem nyilvánvalóan igényszintjében is, hiszen esélyei a megmaradásra és kibontakozásra, továbbfejlődésre nem utolsósorban pontosan ebből fakadnak.
A méltányos bánásmód megkövetelése nem változtat azon, hogy a magyarországi románság, bár az állammal szemben támasztott kívánságai teljesítését joggal várja el, mindenekelőtt a természetes asszimiláció okozta gondokkal küzd, hisz esetében pár határ menti faluban és városban élő, nagyon kis lélekszámú közösségről van szó. Nem valószínű például, hogy valaha is területi autonómia igényével lépjen fel, tudomásunk szerint külön állami egyetem felállítását sem kéri, viszonylag teljes társadalom kiépítésére sem törekszik, a számára elérhető kulturális, személyi elvű autonómia céljába meg főleg azért kapaszkodik, hogy eltűnésének valamilyen módon gátat szabjon.
Mint ismeretes, merőben különböző a helyzete az erdélyi és romániai magyarságnak. Itt most nem fogjuk az évszázados tradíciókból, az országrésznyi regionális jelenlétből, a minőségileg másra jogosító lélekszámból stb. fakadó különbségeket előszámlálni, melyeket bárki könnyedén felsorolhat, mindössze egyetlen dolgot emelnénk ki: az erdélyi magyarság nemcsak túlélni akarja mai jogi nyomorát. Itt tulajdonképpen nemzetekével összevethető igényszint diktál magasabb célokat. Az erdélyi magyarság alkotói potenciálja kiaknázása érdekében kér több jogot és belső önrendelkezést, és ezért minősül minden, ami ebben gáncsolja, egy sokkal többre hivatott emberi közösség értékpusztító elnyomásának.
