Károly herceg most nincs Zalánpatakon, hiányában pedig szabadon lehet járni-kelni a birtokon. Szépek az apró házak, s oly egyszerűek, hogy szinte hiányoljuk, miért nem lép ki valamelyik ajtón egy öreg bácsi, hajlott hátú néni. Bármerre nézünk, zöldell a fű, a fákon gyümölcsök érnek, ha nem lenne annyi sajtómunkás az udvaron, valószínűleg madárcsicsergést és a hajításnyira levő patak csobogását is hallanánk.  A Kálnoky-porta minden szöglete befogadó, nyugalmat adó, érthető, hogy magas rangú vendége évről évre ide jár pihenni.

A házigazda, Kálnoky Tibor felvezetőjében Károly hercegnek mondott köszönetet, amiért a koronavírus-járvány megjelenését követően nyomban arról érdeklődött, segíthet-e valamelyest a bezártság miatt legjobban sújtott ágazatnak, a turizmusnak. Ebből az önzetlen felajánlásból született ez a film, amelyik kulturális, történelmi és természeti gazdagságunkat mutatja be, és arra int, ne külföldön üdüljünk, hanem itthon.

A film rendezője és írója, Charlie Ottley tájainkat gyönyörűnek mondja, történelmünket és kultúránkat gazdagnak és megismerésre méltónak nevezi. Ez nem üres szólam – ha másnak nem, a világot jól ismerő Károly hercegnek elhihetjük, különleges helyen élünk. A filmes is arra kér, mutassunk együttérzést a vendégfogadásban dolgozókkal, pénzünk itthon költsük el, mert anélkül családok megélhetése kerül veszélybe.

Ahogy Kálnoky Tibor a csűr kapuját kinyitja, hatalmas átmérőjű tévé tárul az újságírók szeme elé. Miközben Károly herceg turizmust támogató szavait hallottuk, székely, román és szász falvak képe, táncoló és éneklő öregjeink, szokást éltető fiataljaink képe villant fel, láthattuk erdeink gazdagságát, patakjaink és folyóink szépségét. A néhány perces film végén a jelenlevők tapssal mondtak köszönetet a walesi herceg szülőföldünket támogató üzenetéért.