Kínában úgy tartották, csak akkor nő csiperke, ha béke honol; e gomba az uralkodó helyes gondolkodásának, az égi megbízatás teljesítésének jelképe.
A csiperke már a rómaiaknál is nagy megbecsülésnek örvendett, sőt, Horatius a gombák legjobbikának nevezte.
1894-ben a párizsi Pasteur-intézetben sikerült steril gombacsírát előállítani, így Franciaország volt az első, mely ellátta az európai termesztőket szaporítóanyaggal. A franciák joggal nevezhetik a csiperkét nemzeti gombájuknak. A termesztett csiperkéből évente kb. 300 000 tonna fölötti mennyiséget állítanak elő. Ez a mennyiség magáért beszél, ami a gomba közkedveltségét mutatja.
A csiperkegombát különféle táptalajokon termesztik. A termesztésnek több fázisa van, ezek betartásával tudjuk csak termőre fordítani a beoltott táptalajunkat. Hogyan is történik mindez? A recept a következő: az oltóanyagot, ami tulajdonképpen gombafonadék, hozzákeverjük a megfelelően előkészített táptalajhoz. Ekkor a gombaszövedék kellő hőmérséklet és nedvesség mellett áthálózza a táptalajt. Miután a gombaszövedék elegendő tápanyagot gyűjtött, a micéliumot termőre fordítják a táptalaj felszínének kőporral, tőzeggel, kerti földdel vagy melegágyi földdel való takarásával. Ezután a nedvesség és hő, fény szabályozása mellett kezd el teremni a csiperke.
A gombavilág Herkulese az útszéli csiperke: növekedés közben elképesztő erőt tud kifejteni. Több legendás történet szól erről. Az angliai Basingstoke városában például a főutcán egy bizonyos helyen többször is újra kellett rakni a burkolatot, amelyet egy csiperketelep évről évre kimozdított a helyéről.
Zsigmond Győző
