Természetesen nem lehet eltekinteni a járvány visszaszorításáért felelős döntéshozók, hatóságok hozzáállásától, melyet továbbra is igen gyakran a bizonytalankodás, ellentmondás jellemez, de ezzel párhuzamosan egyre több olyan történésről értesülhetünk, melyek egyértelműen megmutatják, a bajok fő forrása mégsem ez. Az elmúlt hónapok ugyanis ismét igazolták, hogy két Románia létezik: a gondolkodó, az adott helyzetet józanul elemezni, felfogni és ahhoz alkalmazkodni képes polgároké, akik jelen esetben már csak saját érdekükben is elfogadják és betartják az esetleg kényelmetlen, de okkal és nem pusztán szeszélyből időszakosan felállított szabályokat. A másik Románia viszont ennek pont az ellentéte: a szinte korlátlan egoizmus, felelőtlenség, kivagyiság, érinthetetlenség, nemtörődömség vagy jobb esetben a javarészt mindegy, csak rosszabb ne legyen mentalitás világa.

Félreértés ne essék, teljesen érthető, hogy a hosszú bezártság, majd a várva várt enyhítések felemás jellege és a frissen bevezetett újabb korlátozások mindenkit megviseltek, főképp, hogy rég nem volt példa arra, hogy ilyen korlátok közé kelljen szorítani életünket. Az is egyértelmű, hogy mindenki szeretne már visszatérni a régi kerékvágásba. Ugyanakkor mindennek nem kellene egyenértékűnek lennie azzal, hogy mint elefánt a porcelánboltban, áthágunk minden szabályt, veszélybe sodorva ezáltal nem csak magunkat, szűk környezetünket, de manapság már kisebb tömegeket, bőven hozzájárulva a kór közösségi terjedéséhez. Naponta találkozhatunk elképesztő beszámolókkal, melyek főszereplői nem egy alkalommal igazolt fertőzöttként, tüneteket is mutatva, többedmagukkal önfeledten szórakoznak, keresztül-kasul járják az országot, akár a karanténból is angolosan távozva. Sőt, az említett kivagyiság jegyében még az őket kérdőre vonó hatóságokkal is szembeszállnak. E sorozatos „civil” kisiklások mellett azon már csodálkozni sem érdemes, hogy a fővárosi alvilág egyik, szerencsejáték miatti összetűzésben elhunyt vezérének temetésén halomra kellett bírságolni az egymást taposó gyászolókat. Az igazsághoz ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy a polgári hozzáállás minőségének távolról sem használ, ha maga az államfő, a miniszterelnök tekint el hanyagul az általuk meghirdetett óvintézkedésektől, vagy hogy a maszkviseletet elutasító, ezért botrányt keltő, majd bírósághoz is forduló honatyákról szólnak a hírek, a régi szép idők szerint szabadon miséző ortodox pópákról már nem is beszélve.

A másik Románia tehát tobzódik és vígan vallja: a szabályok csak a balekoknak íródtak. A gond csupán az, hogy tetteik következményeit nem csak ők viselik, a vírus ugyanis e téren sem válogat.