Az erdőkben szegény vidékeken a legismertebb gomba a csiperke, s akár nyersen is fogyasztható. Tudják, hogy a csiperkének más gombákhoz hasonlóan (májusi pereszke, rókagomba, kucsmagomba) a tönkjét sem kell eldobni, az is jó az ételbe.
Sütve és főve egyaránt kitűnő, szárításra is alkalmas.
Az utóbbi időben szakmai körökben is elterjedt az a vélemény, hogy néhány csiperkefajban megnőtt a nehézfémek (pl. ólom, kadmium) mennyisége. Néhány közülük sokkal nagyobb mértékben képes nyomelemeket és nehézfémeket tárolni, mint a növények. A fogyasztható csiperkefajoktól azonban ennek ellenére sem kell tartani, de lehetőleg forgalmas utak közelében étkezésre ne gyűjtsünk gombát.
Szinte minden gombás étel elkészítésére alkalmas, legfinomabb azonban talán egyszerűen megsütve.
A régi elkészítési módozatok egyikét a XVIII. században ekképp jegyezték le: „…fejér lábakon, fellyül szép fejér, sima, alatt setét veres levelű kalapjok lészen, melyeket letisztítván, így vízben megvonatván, és jól kimosván vízben vagy húslében felforralván vajban megrántva és megfűszerszámozva igen kedves, jól tápláló, és nemző magot szaporító tsemegének tartanak”.
Íme néhány a sokféle népi csiperkés recept közül:
1. A csipirkét sütöm, őrölöm, az őrölt gombát szoktam hagymatokányba tenni, s teszek paradicsompasztát is bele, s puliszkával esszük. (A. G. Sz. V., Csíkszentmihály)
2. A kályhán süssük meg, esszük ordáva’ s túróva’. (S. V., Gyimesbükk)
3. Általában tejfölös paprikásnak készítik meg, lisztes eresztékkel. (Sz. I., Nagyponk, Gyergyó)
4. Szoktam a csiperkét tojásba rántva, prézlisen is készíteni. (S. M., Borszék, Gyergyó)
Zsigmond Győző
