Csutak Vilmos árnyékában nem esik szó Szász Béláról, aki néhány hónapig – Demeter Béla előtt – követte őt a Református Székely Mikó Kollégium igazgatói székében. A tanoda 160. évfordulója alkalmából született sorozat keretében mai Történelmünk rovatunkban őt mutatjuk be a korabeli sajtó tükrében, hisz három évtizeden át volt a kollégium tanára, s Csutak „legbizalmasabb munkatársaként” írtak róla.
Indulása
Ifj. Szász Béla a szemerjai (nemesi előnevű) Szász család leszármazottja. 1872. október 30-án látta meg a napvilágot Kolozsváron. Apja id. dr. Szász Béla (1840–1898) költő, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludi Társaság tagja, Kolozsvár szabad királyi város tiszteletbeli főjegyzője, az 1872-ben indult Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem (1881-től Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem) tanára, három ízben a bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kar dékánja, 1890–91-ben az egyetem rektora volt. Anyja Mentovich Julianna (1850–1908). A család tizenegy gyereke közül Béla a harmadik.
Ifj. Szász Béla rövid életrajzát közli a Székely Nép 1936. augusztus 16-i számában (LIV. évf., 34. sz.): „Sz. Szász Béla 1872. október 30-án Clujon (Kolozsváron – abban az időben tilos volt a románon kívül más településneveket használni – szerk. megj.) született, középiskolai tanulmányait ugyanott a ref. főgimnáziumban végezte, a theologia négy évét Budapesten hallgatta, s ugyanezen idő alatt megszerezte a néptanítói oklevelet is. Az 1895–96. tanévet a skót szabadegyház stipendiumával (ösztöndíjával – sz. m.) Edinburghban töltötte, hol a New College hallgatójaként szélesbítette ismereteit. Hazajővén Szász Károly, Szász Domokos és Bartók György erdélyi püspökök mellett szolgált mint püspöki titkár, s ez idő alatt elvégezte a cluji (kolozsvári – szerk. megj.) egyetemet és megszerezte a középiskolai tanári oklevelet. 1901. év végén a magyardécsei ref. egyház hívta meg lelkészül, hol 1910-ig szolgált és időközben megszerezte a theologiai magántanári képesítést. 1910. szeptemberétől a Székely Mikó-kollegiumban, mint vallástanár és az imperiumváltozást követő években a román nyelv és irodalom tanára teljesít szolgálatot.”
Pontosításként, kiegészítésként hozzátesszük, hogy 1896. április 1-jétől nagybátyja, szemerjai Szász Károly (1829–1905) dunamelléki református püspök segédlelkésze, majd püspöki titkára Budapesten, később másik nagybátyja, szemerjai Szász Domokos (1838–1889) püspöki titkára Kolozsváron, emellett helyettes lelkész. Utóbbi halála után a következő püspök, Bartók György (1845–1907) titkára. 1900-ban magyar–német szakos középiskolai tanári képesítést nyert, 1908-ban Budapesten keresztyén hit- és erkölcstanból teológiai egyetemi magántanári oklevelet szerzett.
Vallástanár Sepsiszentgyörgyön
A sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium 1909–1910. évi értesítője jelzi: „Az 1909. novemberi egyházkerületi közgyűlés a rendes vallástanári tanszékre Szász Béla magyardécsei református lelkészt, az újonnan rendszeresített ének-zenetanári tanszékre pedig Beör Kálmán jelenlegi h(elyettes) tanárt választotta meg. Nevezettek, kiknek személyében bizonyára buzgó munkásokat fog nyerni iskolánk, a jövő iskolai év elején foglalják el ünnepélyesen tanszéküket.” (108. o.)
Szász Béla aktív résztvevője volt a sepsiszentgyörgyi kulturális életnek. Alapító és tiszteletbeli tagja az 1921. február 1-jén alakult Sepsiszentgyörgyi Magyar Dalárdának. Ő írta annak himnuszát, melyet dr. Keresztes Károly (1891–1945) zenésített meg. Ennek első sora vált a dalárda jelmondatává: Székely, egyesülj a dalban.
A Székely Nép 1922. január 29-i száma (XL. évf., 29. sz.) A sepsiszentgyörgyi Dalárda jeligéje cím alatt közli: „Szövegét írta Szász Béla, theol. magántanár, dallamát szerezte és férfikarra alkalmazta: Dr. Keresztes Károly. A jeligét szerzők a sepsiszentgyörgyi dalárdának dedikálták. Székely! Egyesülj a dalban: / Benne vigasz, benne balzsam, / A testvérszív összedobban, / Megtanul szeretni jobban. / Arra, ki dalol múltjáról/ Szebb jövendő hite tárul!”
Felesége Parádi Gizella (1878–1952). Gyermekeik: Jenő (1906–1967), Éva (1906–1907), Júlia (1908–1989), Judit (1909–1998), Kálmán Béla (1910–1978).
A Mikó igazgatójaként
Szemerjai Szász Béla a Székely Mikó-kollégium igazgatója címmel a vasárnaponként megjelenő Székely Nép 1936. augusztus 16-i számának (LIV. évf., 34. sz.) címoldalán tudósít: „A református Székely Mikó Kollégium elöljárósága a néhai Csutak Vilmos halálával megüresedett igazgatói állást sz. Szász Béla kollégiumi vallástanárral töltötte be. Nagyon nehéz volt az elöljáróság helyzete, mert Csutak Vilmosnak, ki az elmúlt két évtized alatt – akárcsak annak idején Széchenyi – egymás után hívta életre magyar intézményeinket és fejlesztette a meglevőket, méltó utódot találni nem volt könnyű feladat. De az elöljáróság józan belátása és a sors különös kegyelme a rendelkezésre álló anyagból sz. Szász Béla megválasztásával, mint primus inter parest (első az egyenlők között – szerk. megj.), a legmegfelelőbbet hívta az élre, mert ha Szász Béla az előhaladást a Csutak által beindított iramban nem is tudja biztosítani, de az anyagi javak megőrzése és a szellemiek fejlesztése az ő kezei között feltétlen biztosítva van. Garancia erre az ő közismert és közbecsülésnek örvendő egyénisége és szellemi ereje. (…) Sz. Szász Béla széles körben elismert tudományos, filozófiai, társadalmi és szépirodalmi munkásságra tekinthet vissza. Lapunknak ma is állandó munkatársa és több éven át szerkesztője volt.”
Varga Nándor Lajos metszete, 1940
Betöltötték Csutak Vilmos örökét címmel a Keleti Újság is tudósít az igazgatóválasztásról, szintén 1936. augusztus 16-i számában (XIX. évf., 188. sz.): „A Székely Mikó Kollégium elöljárósága ülést tartott, hogy betöltse a felejthetetlen Csutak Vilmos halálával megüresedett igazgatói tisztséget. A gyűlésen a kollégium két tanára, Szász Béla és Demeter Béla egyenlő arányú szavazatokat kaptak, mire az elöljáróság úgy határozott, hogy sorshúzásra bízza a döntést. A sorshúzás Szász Bélának kedvezett, és így őt választották meg a kollégium igazgatójának. Szász Béla érdemes, kiváló tanára az intézetnek, Csutak Vilmos legbizalmasabb munkatársa volt s köztudomású, hogy Csutak minden fontos ügyben kikérte Szász Béla véleményét. Éppen ezért Sft.-Gheorghen (Sepsiszentgyörgyön – szerk. megj.) az a vélemény alakult ki, hogy a sorshúzás döntése megfelel az örökérdemű Csutak Vilmos sokszor kifejezésre jutott intencióinak.”
Lemondott, nyugdíjba vonult
Új igazgató a Székely Mikó-kollégium élén címmel a Keleti Újság 1937. január 21-i számában (XX. évf., 15. sz.) közli: „Megírtuk annakidején, hogy Csutak Vilmos néhai nagynevű rektor-igazgató halála után a Székely Mikó kollégium elöljárósága sz. Szász Bélát választotta igazgatóvá. Mivel Szász Béla erről az állásról lemondott, a január 11-én összeült elöljáróság a tanáriszék egyhangú jelölése alapján szintén egyhangúlag Demeter Bélát választotta meg.”
Lemondása után Szász Béla tanárként még szolgált. A Székely Nép 1937. június 20-i száma (LV. évf., 25. sz.) beharangozza a Székely Mikó Kollégium június 27-i évzáró ünnepélyét: „Az ünnepély az ősi vártemplomban délelőtt 9 órakor tartandó istentisztelettel kezdődik, melyre felvonulnak a város összes református iskoláinak növendékei. Az istentiszteleten előimát mond és bibliát olvas Szász Béla kollégiumi vallástanár, az intézet régi tekintélyes tanára, aki számtalan nemzedéket indított áldó és biztató szavával az élet útjára.”
A Keleti Újság 1940. március 2-i számának (XX. évf., 49. sz.) Háromszéki napló című kolumnájában az első hír arról tudósít: „Két kiváló pedagógus vonult nyugalomba Sepsiszentgyörgyön: Szász Béla és Döme Bálint, a Református Székely Mikó Kollégium tanárai. Nyugalomba vonulásuk nagy veszteséget jelent a kollégiumnak, ahol egy emberöltőn keresztül végezték új székely értelmiségi ifjúságnak a nevelését. Szász Béla (…) 1910-ben került Sepsiszentgyörgyre, s azóta nyugalomba vonulásáig a kollégium tanulóinak hivatott erkölcsi nevelője volt. Egész Háromszékmegye magyar társadalmának szeretete és hálája nyilvánult meg nyugalomba vonulása alkalmából.”
A II. bécsi döntést követően újjáalakult a sepsiszentgyörgyi Kaszinó, melynek választmányi tagjává vált, ugyanakkor helyettesítő tanárként a kollégiumban is oktatott.
Vissza Kolozsvárra
A Székely Nép 1941. november 1-jei számában (LIX. évf., 247. sz.) Sz. Szász Béla távozása Sepsiszentgyörgyről cím alatt közli a szerkesztőség: „Kevés ember van Háromszékmegyében, aki ne ismerné Sz. Szász Bélát, a református Mikó Kollégium nyugalmazott vallástanárát, a Székely Nép hosszú időn át volt szerkesztőjét és főmunkatársát. Sz. Szász Bélát széles körben ismerték, és becsülték áldozatkész munkásságát. A megyében nem volt olyan magyar megmozdulás, amelynek Sz. Szász Béla ne lett volna lelkes támogatója. Sz. Szász Bélát most életkörülményei más városba szólítják. Olyan váratlanul jött eltávozása, hogy személyesen nem tud elbúcsúzni tisztelőitől és barátaitól. Éppen ezért lapunk útján vesz búcsút feleségével együtt azoktól, akikhez évtizedek kedves emlékei fűzik. Sajnáljuk, hogy Székelyföldünket itt hagyja Sz. Szász Béla, de hisszük, hogy bárhová is sodorja az élet, mindig szívesen gondol majd erre a városra és arra a népre, amelynek ő is a fia és amelyért mindenkor bármilyen áldozatra kész volt.”
A szemerjai Szász család címere. Keöpeczi Sebestyén József festette szemerjai Szász Bélának 1930-ban. Fotó: Magángyűjtemény
A Székely Nép 1942. november 13-i számában (LX. évf., 257. sz.) Volt tanítványok egykori tanáruknál – Hálás diákok látogatása a nyugdíjba vonult Sz. Szász Bélánál cím alatt Kovásznai Adám beszámolót közöl: „(…) Akkor is egyike volt azoknak a tanároknak akit legjobban szerettünk, most pedig ünneplőbe öltözve megyünk hozzá, hogy felköszöntsük 70-ik születésnapján. (…) 1939. szeptember 1-éig megszakítás nélkül dolgozott. Ekkor nyugdíjba vonult. Nehezen vált meg a kollégiumtól; ahol oly hosszú időn át munkálkodott és tanítványaitól, akiket rajongásig szeretett. Számos munkája jelent meg nyomtatásban (Egyházi nevelés ereje, Felsőbb ember és embernek fia, Nietzsche és Jézus erkölcstana, Születési szövetkezet stb.). Beszél németül, olaszul, franciául, angolul és románul. (…) Hattagú küldöttségünket mosolygó arccal fogadja. (…) Szász Béla, mint a jó édesapa, minden gyermekéhez szólott. Mindenkinek emlékezett lakhelyére, diákköri gúnynevére, családjára, és kedvesen érdeklődött tőle az otthoniak és ismerősök iránt. Sorba kérdezte a küldöttség tagjait: Döme Jolánkát, Csutak Csabát, Tompa Lászlót, Dobolyi Lászlót. Csutak Árpádot és Kovásznai Ádámot jelenlegi helyzetükről és érdeklődve osztálytársaik sorsáról. (…) Mikor eljött a búcsú órája, emlékül mindegyikünknek átadta Születési szövetkezet című, 1940-ben megjelent tanulmányát. Ezzel is tanítani akar. Olyan kérdésekkel foglalkozik benne, amelyek a magyarságra nézve döntő fontosságúak. Nekünk, ifjaknak, a jövő vezetőinek pedig ezeket kell szem előtt tartanunk. (…)”
Menekülés közben érte a halál
Gyászjelentője szerint: „Szemerjai Szász Béla, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ny. vallástanára, a budapesti ref. theológia magántanára, ref. lelkész életének 72., boldog házasságának 40. évében, Erdélyből való menekülés közben folyó év (1944) szeptember 29-én délelőtt ½11 órakor, rövid szenvedés után csendesen elhunyt.”
Budapesten a rákoskeresztúri temető 168-as parcellájában helyezték örök nyugalomra 1944. október 1-jén. Béke poraira! Bár egy tábla őrizhetné emlékét Sepsiszentgyörgyön.
