Kényszerpályán mozog tehát Ciolacu: ahhoz, hogy ideiglenes pártvezérből megválasztott, tehát valós legitimitással és hatalommal rendelkező elnök legyen, sokkal keményebben kell szembeszállnia a liberálisokkal, mint eddig. Elsősorban eme harcias magatartás bizonyítéka lesz a jövő héten benyújtandó bizalmatlansági indítvány, Ciolacu ugyanis vélhetően maga is tisztában van azzal, hogy a parlamenti választások előtt már nincs esélyük ismét kormányra kerülni. Hiába buktatnák meg ugyanis Orbant és csapatát, Klaus Iohannis aligha nevezne ki szociáldemokrata miniszterelnököt. Ráadásul a parlamenti voksolás perspektívájában sem biztos, hogy jót tenne a szociáldemokratáknak, ha most lennének hatalmon: az egészségügyi és gazdasági válság kezelésében tapasztalt hiányosságok nyomán ugyanis napról napra kopik a liberálisok népszerűsége, s ha ez így marad, november-decemberben akár meg is előzhetnék őket. Sokkal bölcsebb lenne tehát kivárni, s a parlamenti megmérettetésig hátralevő pár hónapban kőkeményen támadni a kormányt, kiaknázni annak hibáit. Ciolacu azonban, ha tudja is ezt, nem tehet mást, mint hogy támad, ideiglenes elnökként ugyanis párton belüli pozíciója nem elég erős.

Hogy aztán a kormánybuktatási kísérlet végül miként sül el, azt szinte lehetetlen megjósolni, annyira zavarosak a parlamenti viszonyok. Egyelőre az sem kizárt, hogy akár az RMDSZ-en is múlhat az Orban-kormány tisztségben maradása vagy bukása, hiszen a szociáldemokratáknak Victor Ponta és Călin Popescu Tăriceanu pártjainak segítségével sem biztos, hogy megvan a szükséges többségük. A szövetség álláspontjáról egyelőre annyit tudunk, hogy az indítványt nem írják alá. Hogy megszavazzák-e vagy sem, arról majd később döntenek, mindenesetre, Kelemen Hunoréknak hosszú idő után végre lehet kis mozgásterük a parlamenti alkudozások során. Hogy miként tudják ezt kihasználni, az pedig befolyással lehet a szövetség eredményére a parlamenti választásokon.