Napok óta az összes tévécsatornán, a lapok címoldalain a vezető hírek között számolnak be a lassan Olosz-botrányként elhíresült esetről, mely teljesen új fénybe állítja a kormánynak alárendelt országos ügynökségek működésével kapcsolatban már korábban is jelzett gondokat, feltételezett visszásságokat és visszaéléseket. A botrányt minden bizonnyal az robbantotta ki, hogy az országos energiafelügyelet korábbi és mostani (!) vezére, Olosz Gergely Antal Árpád helyébe lépett a képviselőházban, hogy az új parlament felállásáig hátralevő időre átvegye azt, az RMDSZ-mandátumot betöltse a szentgyörgyi polgármesterré választott Antal helyett.
,,Belépője" kissé teátrálisra sikeredett, magyarul mondta el a képviselői eskü utolsó mondatát (,,Isten engem úgy segéljen!"), és egy magyar nyelvű bibliát is felajánlott a képviselőház magyar nemzetiségű tagjainak. Nem egészen biztos, de gyanítható, hogy a gesztus ébresztette fel a botrányokra éhes sajtóhiénácskák megkülönböztetett kíváncsiságát, s az a tény, hogy a honatyává fölesküdött Olosz nem mondott le állásáról, megtartotta energiaügyi vezérségét is.
S kezdtek ömleni a meghökkentő adatok, melyek szerint Olosz fizetése havi ötvenezer euró lenne, s magánvagyona egészen mesés: otthoni és magyarországi lakások, házak, telkek, mezőgazdasági területek stb. Az idő teltével aztán finomítottak az állításokon, mondván, hogy a csillagászati juttatásokat nem fizetésként tépte fel Olosz és kollégái, hanem inkább prémiumokként és kiszállási napidíjak formájában. Tény, hogy mindenképpen fölháborító ama gyakorlat, miszerint egy ilyen, amolyan potentát a vagyonnyilatkozatában fizetését, jövedelmeit ,,bizalmasnak" minősítheti, s nem köteles konkrét összegeket bevallani. Az is tény, hogy a kormány alá rendelt országos ügynökségeknél (ide tartozik az energiaügyi is!) óriási pénzeket költöttek el a közpénzekből személyi kiadásokra, s szinte mindegy, hogy azokat fizetésekként, napidíjakként vagy sikerdíjakként zsebelték be. Ezt már régen kideríthette és szóvá tehette volna az országos számvevőszék, de az a füle botját sem mozgatta, szemét is behunyta, s maga Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök is nagyon későn és tétován nyilatkozik az ügyről. Úgy tűnik, hogy ezek az ügynökségek valóságos miniállamok az államban, melyeknek nem igazán kötelessége el- és beszámolni viselt dolgaik, költekezéseik mikéntjéről. Titkosíthatják a számadatokat, ,,bizalmasíthatják" jövedelmeiket, akár ama legendás szekusnyugdíjakat...
A dolognak, a botránynak kétségtelenül van nemzetiségi felhangja is, de ez nem menti az RMDSZ vezetőinek felelősségét, hiszen megfelelő körültekintés nélkül döntöttek olyan kérdésekben, melyek alaposabb meggondolást igényeltek volna. Így adtak újabb tápot az amúgy is szüntelenül lappangó magyarellenességnek, s akár a választói bizalom további romlásának is okozói lehetnek.
Tény: egy kisebbségi szervezetnek, pártnak mindig és minden körülmény között a korrektség mintájának kellene lennie, még akkor is, ha ez nem túlságosan jövedelmező.
