Bankszakmában Svájc a legjobb. Ezt mindenki így tudja. Akkor miért nem kérdezik meg tőlük, hogy most mi is a teendő? Most, mikor a bankok felett Damoklesz kardjaként lebeg a csőd, a katasztrófa réme. Ők csak tudják, hogy a kutya és a világ pénze hol van elásva. És mikor recseg-ropog, és összeomlani készül az egész pénzvilág, nem hallani egy árva szót sem arról, hogy Svájcban baj lenne a bankokkal.
Sokra vitte a pénz azóta, hogy a föníciaiak feltalálták. Lehet vele vásárolni. Lehet vele árut és szolgáltatást kifizetni. Embereket megfizetni, lefizetni, kifizetni. Embert, állatot és parlamenti mandátumot lehet vele venni. Lehet vele gyógyítani. Most arról zeng a média, hogy Amerikában pénzinjekcióval próbálják gyógyítani a bankokat. Az viszont érdekes, hogy csak New Yorkban, a Wall Streeten az öt legnagyobb banknál az alkalmazottaknak 39 milliárd dollár prémiumot fizettek ki. Nálunk jó ideig egyebet sem lehetett hallani, hogy a bankokat magánosítani kell. Most meg világszerte beavatkozik az állam. Leesik az állam. És felkopik. Államosítják a bankokat. Mert ha beüt a krach, akkor utána csak véres (kamat)lábnyomok maradnak. Csak azt nem értem, hogy egy ilyen pénzügyi válság miért rendítette meg a mi lejünket. Mert a baj Amerikában és Európa nyugati felében van. Ennek ellenére, a dollár és az euró erősödik. Azt tanítják, hogy egy országban a pénz erejét a gazdaság teljesítőképessége határozza meg. És nálunk úgy fejlődik a gazdaság, hogy az már rémes. Bankszakembert kérdeztek arról, hogy kell-e félnünk valamitől. Ő azt mondja, hogy a pánik a legrosszabb. Én ebből azt értem, hogy ha látjuk is, hogy a bank, amelyben pénzünk áll, inog (ilyen volt például a Dacia Felix), ne rohangáljunk, mert pánikot keltünk, hanem csendesen menjünk… tönkre. Ezekre a nagy problémákra van megoldás. Sok okos szakember megoldja. Ismét. Amerikában hétszázmilliárd dolláros állami segélyt adnak a bankoknak. Az állam adja. Neki van pénze. Az adófizető polgároktól majd behajtja. Emlékszünk még a Caritasra vagy a FNI-re? Kevesen ugyan meggazdagodtak belőle, de legalább sokan ráfizettek. Még jó, hogy most már világszerte majd mindenki pénzügyi szakember lett. A csapokból már tőzsdeindexek és árfolyamok folynak. Nem az eső esik, hanem a tőzsde. Ettől viszont semmi nem nő. Azt mondja a rádióban a hozzáértő, hogy a tőzsdén vannak spekulátorok és spekulánsok. Az első, az jó ember, a második rossz ember, mert kihasználja a helyzetet. Hát, ha a futballista kihasználja a helyzetet, akkor jó. Ha nem akkor: hülye. Az viszont vigasztal, hogy nálunk a bankok nem buknak be. A velem mindig kedves bankkisasszonyok, akik saját termékeiket árulják, nem kapnak busás prémiumokat. A pénz után adott kamat fele annak, amit a kölcsönökért kérnek. Nálunk a legnagyobbak a kezelési költségek. Ha bankkártyával egy liter benzint veszel, annak a költsége két liter benzin. Mondta is egy ismerősöm, hogy most nagyjából érti, mit jelent a népdalban az, hogy ,,kiment a ház az ablakon". Azt jelenti, hogy a részletre vett termopán ablakon keresztül elmehet a ház, amelyre az ablakot tették.
