Rekordterméssel számolnak a dobrudzsai gazdák. NegatÃv rekorddal, mert az áldatlan idÅ‘járás miatt szinte nincs amit betakarÃtaniuk. Ott jártunk és láttuk, hogy a szalmásgabonákat már lecsépelték – pocsék átlagokkal –, a mezÅ‘kön fÅ‘ként kukorica és napraforgó maradt. Ismerik Hofi Géza mondását: a kukorica úgy nÅ‘tt, mint a villanypózna.
Ötven méterenként egy szál... Hát lehet, hogy ötven méterenként több szál tengeri van a Brăila környéki termÅ‘földeken, de az biztos, hogy magasságban térdig érnek, csÅ‘rÅ‘l nem is lehet beszélni. Talán nem is lesz érdemes learatni, a betakarÃtás csak növelné a gazdasági veszteséget. Kivéve azokat a területeket, ahol lehetÅ‘ség volt az öntözésre.
Nem nőtt nagyobbra a napraforgó sem, a méretes tányérok helyett csak aprócska fejeket tudtak nevelni. Annyi maggal sem, amit egy film alatt egy tisztességes ember el tud pattogtatni.
Nehéz helyzetben vannak tehát a dobrudzsai gazdák (és mások is a déli megyékben, ezt a hÃradásokból tudjuk). Nem szép dolog más kárán csámcsogni, de mondjuk ki: mindez a déli nyomorúság a székelyföldi gazdáknak kedvez. Mert itthon csoda szépek a kukoricások, a szalmásgabonák is jól eresztettek, a pityóka ugyancsak jó terméssel kecsegtet.
Korábban a székely ember szokása volt a Kárpátokon túli részekre eljárni kukoricát, más gabonát vásárolni. Legjobb esetben pityókára cserélni. Idén nem Ãgy lesz. Megtörténhet, hogy épp onnan jönnek majd hozzánk takarmányt vásárolni az állatoknak. Amúgy máris látszik az ottani takarmányhiány: szaporodnak az állatok eladására kiÃrt hirdetések, nem hagynák éhen pusztulni állományukat. Ha délen nincs gabona, akkor nÅ‘ni fog a székelyföldön termett búza, árpa, kukorica ára. Napraforgóról nem beszélhetünk, ezt a kultúrát nálunk egyelÅ‘re csak kÃsérleti jelleggel termesztik a gazdák. De gondoljunk bele, tÃz évvel ezelÅ‘tt a kukorica is csak hébe-hóba volt jelen a mezÅ‘inken, mostanra pedig az egyik alapvetÅ‘ kultúrává lett. Változott az idÅ‘járás, új fajtákat termesztettek ki.
Szereti az Isten a székelyeket – mondhatjuk bátran, hiszen az utóbbi évek s az idei is nagyon kedvezett a mezÅ‘gazdaságunknak. Jók voltak a hozamok, a termény minÅ‘sége és az eladási árra, a keresletre sem lehetett panaszkodni. Az eredmény látszik, a jövÅ‘ben gondolkodó gazdák fejlesztették gépparkjukat, új technológiákat vezettek be, növelték termÅ‘területeiket. Jól van ez Ãgy, hiszen hiába mondjuk, hogy Székelyföld jövÅ‘je a turizmusban rejlik, a gazdasági erÅ‘t egyelÅ‘re a mezÅ‘gazdaság jelenti.
