Díszőrséget állt Pál Olivér hagyományőrző huszárhadnagy és a Kézdiszéki Huszár Hagyományőrző Egyesület három huszára. A céhes város vezetője Kézdivásárhely képes albumával és  virágcsokorral, Molnár István pedig egy 101 éves feliratú tortával és virágcsokorral ajándékozta meg Anti bácsit. A torta Meszesi Nándor, a kézdivásárhelyi Rigó Jancsi Cukrászda tulajdonosának ajándéka volt.

Anti bácsi elmesélte: 1945. január 18-án esett szovjet fogságba. Lengyelországon keresztül, a hegyeken át vitték magukkal az oroszok. Hó volt mindenütt. Alig tudtak menni, egy sorban menegettek, mint a libák. Tíz kilométert gyalogoltak Szalogig, ahol bevagonírozták őket. Egy hétig vitték vagonokba zárva, rengeteget éheztek. Kujvisekbe került, ahol egy ismerős zászlós három nehéz esztendő után kivette a munkások közül, hogy legyen állat-egészségügyi dolgozó. Mindent ő intézett, akár borjúellés volt, akár oltani kellett az állatokat. Habár jobb dolga volt, mint a bajtársainak, mégsem érezhette jól magát, mert rab volt. Összesen négy évig volt fogságban, amiből egy év telt a legrosszabbul. Egyszer felsorakoztatták őket, és mondták, hogy a magyarok mennek haza. Máramarosszigetig hozták vagonokban, annyi különbséggel, hogy most már nem volt rájuk zárva a vagon ajtója. Ott adták ki a menetleveleket és engedték haza. A fogság ideje alatt az itthoniak tudták, hogy hol van, mert levelezőlapot szabad volt küldenie, de azt nem tudta, hogy közben édesapja meghalt, csak amikor hazaérkezett. Nem írták meg neki a szomorú hírt, sokáig nem is értette, hogy a feladónál miért írta, hogy özvegy Tódor Józsefné. Nem nagyon jól, de megtanult oroszul. A kőbányában volt a legnehezebb a foglyok élete, annyit odaütött a kő, sokan meghaltak.

Dédunokái egy énekkel köszöntötték fel, majd Anti bácsi is bekapcsolódott az éneklésbe. Molnár István elmondása szerint Anti bácsi 102. születésnapját már Kézdialmáson fogják megünnepelni.