A lépés még meglepetésnek sem mondható, hiszen egyrészt az SZDP még nyeregben lévő vezére már a múlt héten ellentmondást nem tűrő hangnemben kimondta, hogy hétfőn a parlament asztalán lesz a liberális kormány bűneit összegző vádirat, másrészt Ciola­cuékat is eléggé szorítja az idő, elvégre kevesebb mint öt nap múlva eldől, hogy a jelenlegi vagy a radikálisabb csapat igazgatja-e tovább a párt szénáját, az indítvány útjára engedése pedig igen hasznosnak bizonyulhat az alakulat bársonyszékeiért folytatott harcban. A belharcon túl ugyanakkor alapjáraton kampányhúzásnak sem utolsó választás előtt kormányt buktatni. Nem az első eset lenne, hogy az ellenzék ilyesmihez folyamodik, elvégre nem árt egy újabb erős kártya, melyet jó ropogós voksokra lehet váltani már most szeptemberben, de legkésőbb december tájékán.

A gond csupán az, hogy Románia jelenleg igen messze áll attól, amit alapjáratnak nevezhetnénk, amikor a politikum kormánybuktatással, illetve szavazatszerzés reményében egymás szapulásával, gáncsolásával múlathatja az időt, hanyagul eltekintve a parlament falain túli valóságtól. Nehezen cáfolható tény, hogy a Ludovic Orban-féle társaság teljesítménye távol áll mindattól, amit felelős és szakszerű kormányzásnak hívhatnánk, és mint kiderült, ők sem mentesek egyes politikai „jó szokásoktól”, mint a barátok helyzetbe hozása, a súlyos bírálatok közepette azért nem ártana nem megfeledkezni a valós problémákról sem. Hogy csak a két legsúlyosabbat és közismertet említsük: a napról napra romló járványhelyzet és annak egyik egyenes következménye, az egyre erőteljesebben észlelhető gazdasági válság s annak társadalmi hatásai. Mindezek és a kampányév hozta mondhatni megszokott anomáliák mellé tényleg már csak egy politikai válság hiányzik.

Az ugyanis máris borítékolható, hogy amennyiben a szocdemek játéka nem bizonyul kampánylufinak, és Orbánéknak menniük kell, ugyanazt a filmet nézhetjük végig, amit a Viorica Dăncilă tavalyi megbuktatása után láthattunk. Jöhet az itt a kormány, hol a kormány játszma, amelynek szereplői –  jelen pillanatban Ciolacu és társasága, illetve Klaus Iohannis államfő – már most jelezték, hogy nem engednek egy jottányit sem az igazukból. Ez pedig azt jelenti, hogy a kormányfő megtalálásának bohózatát legkevesebb kétfelvonásosra tervezik. Mindezt úgy, hogy közben egy fénykorában sem túl jeles, ügyvivőként viszont jócskán megnyirbált jogkörökkel rendelkező kormánynak kellene legtöbb 45 napon keresztül vezetnie a járvány és a válság sújtotta országot.

Hogy az újabb kalandnak mi és mikor lesz vége, még nem tudni, annyit azért meg lehet állapítani, hogy amennyiben a fenti forgatókönyv bekövetkezik, a felelősség nem csak a szociáldemokratáké lesz. Klaus Iohannis és az általa pátyolgatott liberálisok rossz taktikázásai, zavaros, fejetlen döntései és nem utolsósorban az ellenzék kárhoztatása a saját kudarcaikért, kivétel nélkül az okok közé sorolhatók.