Az lett volna a csoda, ha országos botrány nélkül jut el az RMDSZ, illetve több képviselő- és szenátorjelöltje a választásokig. A szövetség idén ugyanis lemondott még a demokrácia látszatáról is, a korábbi — igaz, mérsékelt érdeklődés mellett rendezett előválasztások helyett — küldöttgyűléseken jelölte ki az önjelölt, azaz pályázat útján jelentkezők közül az egyéni körzetekben indulókat.
A végeredmény — legalábbis itt, Háromszéken — lehangoló volt. Igaz, az elnökség szerint nagymértékben megújul majd a képviselő-, illetve szenátortestületünk, hisz egyetlen ember, a közel húsz éve a törvényhozásban ügyködő Márton Árpád maradt csak a játékban. Különben teljesen új fiúk, köztük ropogósan fiatalok jelentkeztek a parlamenti székek elnyeréséért folytatott küzdelemre, hogy emígy járuljon hozzá kies megyénk leendő parlamenti képviselete az országban általános igényként megfogalmazott politikai megújuláshoz, megtisztuláshoz. S most becsapott a mennykő, egyik fiatal reménységük, az RMDSZ felső-háromszéki egyéni körzetének jelöltje, Olosz Gergely körül országos botrány kerekedett. Mert az illendőnél magasabb havi jövedelmet zsebelt be az energia-ellenőrző ügynökség vezetőjeként. Egyes számítások szerint a jutalékokkal, kiszállási pénzekkel, prémiumokkal úgy havi 50 000 eurót. S vagyonnyilatkozata is, melyet friss képviselőként a parlamentnél kénytelen volt nyilvánosságra hozni, felkeltette a bukaresti sajtó szíves érdeklődését, házai, földjei, telkei, üzletei, készpénze ugyanis — ifjúkorához viszonyítva — rendhagyóan soknak tűnnek. Mi itt, természetesen, tudjuk, hogy az elhunyt papa utáni örökség sem volt csekély, s a városi tanácsnál, önkormányzatnál tevékenykedő mama hozzájárulása a család ingatlanvagyonának gyarapodásához jó ideje közbeszéd tárgyát képezi városszerte. Ám az ifjú titán felfuttatásának okát az RMDSZ politikáját figyelő, de azon kívül álló körök nem nagyon értik. Már négy évvel ezelőtt képviselői mandátumért indult, nem jutott parlamenti székhez, kárpótlásként előbb Románia atomenergia-ellenőrző hatóságának vezetője lett, majd beült az energiaügynökség elnöki székébe. Olyannyira csendben volt, hogy még telefonvégre sem lehetett kapni, ha szerkesztőségünk kereste — főként az elmúlt hónapokban —, oly csekélyke gondokkal, hogy miért drágul a gáz vagy a villany, illetve mikor foglalja el vagy elfoglalja-e egyáltalán a megüresedett képviselői széket. Most szólalt meg először a készülék, amikor cáfolnia kellett 50 000 eurós havi jövedelmét s szembeöltően magas vagyonát. A kínos magyarázkodásokba fűzött ama kijelentése, miszerint ő a székelységért dolgozott, egyszerűen nevetséges. Esetleg jól szolgált, amiért most megkapja — ha megszavazzák — jutalmát.
Különben azt, hogy az RMDSZ-nek épp Olosz Gergelyre vagy a Rétyi-klánhoz és Sepsiszentgyörgy polgármesteréhez üzleti kapcsolatok révén szorosan kötődő Édler Andrásra van szüksége a parlamentben, megfejteni másképp nem lehet, csak akképp, hogy nem a nemzeti, nemzetiségi elkötelezettség, az e téren felmutatott munka az érdem, hanem hódít a Verestóy-modell: gazdagodni, terjeszkedni bármi áron, bárkivel szövetségben.
A választók, valós alternatíva hiányában, eszköztelenek maradtak. Olyan magyar jelöltek szükségeltetnének, akik simán megszerzik a szavaztok ötven százalékát! Vajon lesznek-e ilyenek?
