A szerző elmondta, ez az első olyan román közönségnek írt könyv a székelyek történelméről, melynek szerzője magyar történész és bekerült a román könyvkereskedelembe. Emlékeztetett, hogy a kiadó már korábban is nyitott a magyar kultúra irányába, hiszen több magyar szépirodalmi alkotást román nyelven adtak ki. Hermann elmondta: azt a felkérést kapta, hogy írjon a román olvasóközönségnek egy rövid, áttekinthető és könnyen befogadható könyvet a székelyek történelméről. A szerző vállalta, és úgy döntött, hogy eleve románul írja meg. „Az volt az elvárás, hogy olyan könyv szülessen, amely gyorsan képbe hozza a tájékozatlan olvasót” – mondta a szerző.

Hozzátette: végiggondolta, melyek azok az időbeli és történésbeli gócpontok, amelyek fémjelzik a székelyek történelmét, és ezekre építette fel a szöveget. A könyv teljes áttekintést nyújt kezdve a térbeli és regionális földrajzi adottságoktól az eredetelméleteken keresztül, középkoron át a legújabb korig, kitérve az autonómia kérdésére is, amely jelenleg még mindig éles vitatéma a román közéletben. „Arra törekedtem, hogy olyan székelységtörténelmet írjak románul, hogy a román olvasó lehetőleg ne vágja a falhoz az első oldal után, hogy ez megint hazugság és megint az ellenségünkről szól. Ugyanakkor megpróbáltam kimondani olyan dolgokat is, amelyek történelmi tények, és amelyekről a román történetírás nem beszél, vagy esetenként másképpen beszél” – mondta Hermann Gusztáv Mihály.

Kifejtette: sokat köszönhet szerkesztőjének, aki mindig jelezte, ha akár politikai, akár nemzeti önérzet szempontjából valami kényes a románok számára. „Apróbb kompromisszumok voltak, de amit bele akartam írni, azt beleírtam, néhányszor elfogadtam a szerkesztő által javasolt finomabb fogalmazást” – mondta a szerző, aki szerint a román olvasó végre megbízható forrásból tájékozódhat anyanyelvén a székelyekről.

Némethi Barna, a Curtea Veche ügyvezető igazgatója elmondta: fontosnak tartották, hogy mítosztalanítsák a székelység történelmét, amelyet a román közéletben néha mítoszok, túlzások öveznek. „Fontosnak tartjuk, hogy mindig gondoljuk újra azt, amiről már azt hisszük, hogy tudjuk. Ez a könyv eléggé tömör ahhoz, hogy segítsen a mítosztalanítás népszerűsítésében” – mondta. Rámutatott: a könyv nem állít fel új hipotézist, hanem megpróbálja szakmaisággal ismertetni a régészeti kutatások eredményeit és a különböző történelmi dokumentumokat. A könyv erőssége az, hogy tömör, átfogó, ugyanakkor jól dokumentált és azokat az elméleteket ajánlja az olvasó figyelmébe, amelyek dokumentálhatók és a legvalószínűbbek a dokumentumok tükrében.