Zsúfolásig megtelt a templom a délben kezdődött misére. A hívek többnyire Szent István nevéhez fűződő énekekkel várták a mise kezdését, hozzájuk csatlakozott a Kercsó Ferenc vezette kovásznai Szent István Vegyes Kar és a kisdiákokból verbuválódott Cinke kórus. Molnár Gergely szavalattal járult hozzá a szentmiséhez.
Az érsek és az őt követők serege – egyházi és világi személyiségek, a Szent Gellért Erdélyi Lovagrend testülete – a katolikus plébániáról vonult a templomba. A magas rangú egyházi vezetőt virágcsokorral fogadták, majd T. Péter Arthur lelkész szólt a vendéghez, a hívekhez. Ezt követően került sor a fontos jelenetre: az érsek vizet áldott, majd megszórta vele az oltárt, a templomfalakat.

A szentmisén mondott beszédében nm. és ft. Kovács Gergely érsek Szent István királyra, templomalapítóra alapozta mondandóját. Felelevenítette, néhány nappal korábban a Szent István-bazilikában Szent István jobb kezének ereklyéje közelében mondhatott ünnepi szentbeszédet. Az ünnepségre utazva fogalmazta meg: a gyulafehérvári érsekség papjainak és híveinek imáit, tiszteletét viszi a Szent Jobbhoz. „Most pedig érzem, hogy Szent István királyunk kézereklyéjének üzenetét hozom” – fogalmazott. Beszéde további részében Szent István életútjának, egyházi és világi kiállásának, egyenességének, kitartásának követésére biztatta a jelenlévőket. „Olyan közösséget kaptunk tőle, mely megtépázva ugyan, de ezer év elteltével is megvan. Kövessük országalapító és egyházszervező királyunk példáját imában, munkában, minden felelősségünkben. Légy áldott, Szent István király, legyen áldott a te örökséged” – fejezte be prédikációját.

Az áldoztatás után t. Péter Arthur szólt a meghívottakhoz, hívekhez, köszönetet mondva az érseknek a jelenlétért és szolgálatért.

A plébános a felújítási munkálatot bemutató beszámolót is tartott. Három évvel ezelőtt kezdődött a munka az ablakok kicserélésével, a fűtésrendszer felújításával. Két éve került új tető a templomra, ugyanakkor a bejárati sétányt kockakővel burkolták. Tavaly új villámhárítót szereltek, idén hat hónapon keresztül zajlott a templom belső felújítása. A plébános nem felejtett el nyilvánosan köszönetet mondani a munkálatokban részt vevő híveknek, mestereknek, csapataiknak, majd a kiadásokat is ismertette. Mintegy összegzésként fogalmazta meg: „A munkálat nem csak arra jó, hogy a kőből épült templom megújuljon. Mert minek újuljon meg a kőből épült templom, ha a lelkek úgy maradnak, ahogy vannak? Megújulhat a lelkek temploma is, azt gondolom, nálunk egy kicsit ez történt, közösségünkben megerősödött az összefogás, a segítőkészség és az adakozási kedv. Hálatelt szívvel köszönöm a Jóistennek, az egész közösségnek.”

A szentmise himnuszaink eléneklésével zárult.