A tragikusan korán elhalt Kristó András (1930–1994) geológus-geográfus tanárnak, Csíkszentkirály szülöttének állíttatott fém domborműves emléktáblát a helyi önkormányzat az 1892-ben épített helybeli magyar népiskola homlokfalára. Kristó András ennek az iskolának volt tanulója, ott sajátította el az írás-olvasás és számlálás tudományát.
A műemlék templom udvarán a közösség új lelkésze, Pap Márton celebrált emlékező szentmisét. Népes helybeli közönség és idegenből érkezett fogadta Székely Ernő polgármester köszöntőbeszédét. Az ünnepelt életét és tudományos munkásságát Jánosi Csaba csíkszeredai geológus mérnök és szakíró ismertette, majd a székelyföldi geológusnemzedék egyik legidősebb tagja, e sorok írója beszélt Kristó Andráshoz kötődő emlékeiről. Az ünnepségen jelen voltak Kristó András családjának ma élő tagjai, akik a táblaszentelést követően elhelyezték az emlékezés virágkoszorúit.
Kristó András több szállal kötődik Háromszékhez is. Dolgozataiban földtani vonatkozásokat közöl erről a területről, Bányai János biztatására a sepsiszentgyörgyi székhelyű volt Apemin borvíz- és szénsavgáz-palackozó vállalat hidrogeológusaként dolgozott, igyekezett megismerni e vidék földtani felépítését. Közösen jártuk be a Vargyas-patak sziklaszorosának környékét, részt vettünk a székelyföldi geológusok székelykeresztúri és székelyudvarhelyi találkozóin. Közösen írtuk meg magyar nyelven a Románia ásványvizei című kötetet, amely 1978-ban a bukaresti Tudományos és Enciklopédiai Könyvkiadónál jelent meg.
„Nagy megtiszteltetés, hogy egykori tanítványaként én méltathatom Kristó András gazdag, szerteágazó munkásságát – idézünk Jánosi Csaba ismertetőjéből. – Öröm látni, hogy egykori iskolája arcképcsarnokában az ő emléktáblája is ott látható. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Természettudományi Karán végzi, ahol, ahogy írja: széles látókörű professzoraink voltak Balogh Ernő, Török Zoltán, Tulogdy János, akiktől a pontos és bőséges adatolást, a kitartó terepmunkát és megfigyelést tanultuk meg élményszerű beszélgetések során. Kezdetben Csíkkarcfalva, Csíkszentkirály, Csíksomlyó, Csíkszereda általános iskoláiban tanít. 1956-tól a csíkszeredai főgimnázium földtan- és földrajztanára, 1959–1965 között igazgatója, rövid ideig megyei főtanfelügyelő-helyettes. 1969-től ismét elfoglalja volt iskolájának katedráját, önképzőkört, földrajzkört szervez, ahol a földtudományok iránt fogékony diákjait kutatómunkára fogja. Hosszú munkássága idején olyan szakdolgozatok születtek, amelyeket ma is idéz a témakör tudományos világa. Oktatói pályáján 1972-ben újabb állomás következik, Balánbánya, ahol 1987-ig tanít. 1987-től 1990-es nyugdíjazásáig ismét a Márton Áron Gimnáziumban földrajzot és földtant tanít. Nyugdíjazásával nem szakad meg a pedagógusi tevékenysége. Szerteágazóbb lett, 1994-ben bekövetkezett haláláig tovább tanít a Márton Áron Főgimnáziumban, a Segítő Mária Katolikus Gimnáziumban, a Hyperion magánegyetemen, részt vállal a gödöllői Agrártudományi Egyetem távoktatásában. Előadásokat tart a Balaton és a Bolyai Akadémián. Több iskolai földrajzkönyv szerkesztője, szerzője vagy társszerzője. Dr. Karátson Dávid vulkanológus, az ELTE tanszékvezető professzora írja levelében, hogy Kristó András a Székelyföld egyik legszebb, egyben legérdekesebb vidékének, a Csíki-medencéknek és a környező hegységkeretnek volt messze földön legjobb ismerője. Ezt bizonyítják A Csíki-medence földtörténete, A Csíki-medence geomorfológiai problémái, A Gyilkos-tó és a Békás-szoros földtani és geomorfológiai jellemvonásai, A Csomád-Büdös hegycsoport földtani és geomorfológiai képe, A Hargita felszínalaktani jellemvonásai című publikációk. Szívén hordozta Csík természetvédelmét, köztük gyermekkora helyszínét, a Borsárosét, ismertette természetvédelmi fontosságát, taglalva szennyező gócait. Társszerzője a Hargita megye útikönyvének. Felismerve a civil szervezetek ember- és közösségformáló szerepét, ott bábáskodott a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület megszervezésénél, elnöke, majd tiszteletbeli elnöke lett. Jelen volt az Erdélyi Kárpát-Egyesület újjászervezésénél, majd vezetőségi tagja. Dr. Hajdú-Moharós József geológus-geográfus, a Balaton Akadémia tanára Kristó Andrást a magyar földrajztudomány kortárs alakjaként emlegette, és azt állította róla, hogy sorsa jellegzetes székely-magyar tudóssors: nem lehetett román doktori címe, mert annak idején sem vállalta a székely helynevek románosítását, de magyar sem, mert a procedúrák korabeli formaságaira már nem futotta az idejéből. Ebből törleszt most a szülőfalu, Csíkszentkirály a Sárpátki Zoltán szobrászművész alkotásával.”
Befejezésül Jánosi Csaba felolvasta dr. Karátson Dávid, az ELTE tanszékvezető professzorának a táblaavatóra küldött levelét.
