Nagy volt a lelkesedés a gazdatársadalomban – főként a fiatal gazdák körében –, amikor kiderült, hogy a mezőgazdasági minisztérium több mint negyvenmillió eurós összeget „talált” az intézmény költségvetésének valamelyik mély bugyrában. Az összeget a fiatal gazdák vidéken való megtelepedésének támogatására fordították – korábban arról volt szó, minden pénz elfogyott, újabb kiírásra csak a friss uniós költségvetés keretében kerülhet sor.
Aztán csökkent a lelkesedés, amikor kiderült, hogy az agrártárcánál az összeg szinte felét külföldi mezőgazdaságban dolgozó, de hazatérni óhajtó és tevékenységüket szülőföldjükön folytatni kívánó fiatalok támogatására különítették el. Még inkább leesett a csengettyű, amikor az is kiderült, hogy a pontozási rendszer nagyon szigorú, a kiírás első hónapjában lényegében csak azok rúghattak labdába, akiknek felsőfokú mezőgazdasági végzettségük volt. Mindezek okán még az érdeklődés is gyenge volt, nemhogy számos pályázatot tegyenek le a fiatal gazdák.
Ezt követően a minisztériumban lepődtek meg: álmukban sem gondolták volna, hogy a lehetséges pályázók ennyire közömbösek lesznek az amúgy kecsegtető kiírás iránt. Hihetetlen, de a hazatelepülési vágy is gyengécskének tűnik – egy pályázatot tettek le külföldön dolgozók –, a 40 vagy 50 000 eurós vissza nem térítendő támogatást valószínűleg túlságosan kevésnek találták egy hazai agrárvállalkozás beindításához. De ez az ő bajuk.
A mi bajunk az, hogy hatékonyabban, könnyebb feltételek mellett kellene támogatni azokat, akik minden nehézség ellenére itthon maradtak, dolgoztak szüleikkel együtt, és most a gazdaságok részleges vagy teljes átvétele mellett saját agrárvállalkozásba kezdenének.
Bízunk a mezőgazdasági minisztérium tisztánlátásában, abban, hogy a külföldieknek elkülönített, de fel nem használt pénzalapokat a hazai pályázók számára teszik elérhetővé. Ezért buzdítunk mindenkit, mérje fel saját lehetőségeit, keressen meg egy pályázatíró szakembert és tegye le mielőbb pályázatát. Aki nem próbálkozik, biztosan nem nyer.
