Tavaly emelték az egyhavi járadékot a politikai foglyok, hadifoglyok  és a kitelepítettek számára, a kényszerlakhelyesek juttatásának növeléséről ellenben csak idén júliusban határozott a parlament. Ezek a törvénymódosítások nem tartalmazták az üldözöttek, elítéltek utódainak kárpótlását, ez külön jogszabályban, a szintén júliusban közzétett törvényben szerepel, ennek alkalmazása ellenben igen sok tisztázatlan kérdést vet fel.

A törvény úgy rendelkezik, az üldözöttek és elítéltek (politikai foglyok, hadifoglyok, kitelepítettek és kényszerlakhelyesek) gyermekei annak az összegnek a felére jogosultak, amelyet a 118-as kárpótlási törvény alapján kapott a szülő, tehát múlt időben fogalmaznak, ezért nem tudni, hogy érinti-e azokat az utódokat, akiknek a szülei még élnek. Török József, aki maga is többévi börtönt szenvedett el a kommunizmusban, jogosan teszi fel a kérdést: meg kell halnia ahhoz, hogy gyermekei kárpótlásban részesüljenek? Határozott véleménye, hogy az élő szülő gyermekeire is érvényesnek kellene lennie a kiegészített kárpótlási törvénynek. Lapunknak azt mondta, amennyiben a megyei elbírálóbizottság elutasítja ezeket a kéréseket, az igénylők megtámadhatják a bíróságon.

A törvényben azt sem pontosítják, hogy az elmúlt harminc év alatt a lej hígulása miatt többször módosított összeg melyikének 50 százalékát veszik alapul. Míg a 118-as törvény alkalmazásának kezdetén, vagyis 1990-ben egy elszenvedett esztendő után 100 lej járt havonta, jelenleg 700 lejt számolnak (a kényszerlakhelyesek esetében 350 lejt), így nem mindegy, hogy melyik összeg feléből indulnak ki. Török József szerint az sem tiszta, hogy akik 1990 előtt hunytak el, amikor még nem létezett a 118-as törvény, tehát nem részesültek kárpótlásban, azoknak a gyermekei a módosított jogszabály hatálya alá esnek-e.

Azért jár, amit elszenvedtek

Török József elmagyarázta, hogy tulajdonképpen nem is helyes kárpótlási törvénynek nevezni a 118-ast, mert ennek alapján azért kapnak bizonyos juttatást az érintettek, mert elszenvedtek öt-tíz évet a börtönben, vagy több évet lehúztak nehéz körülmények között valahol a Bărăganban vagy Dobrudzsában, a kisbirtokosokat 1949-ben egyszerűen kilakoltatták a házaikból és deportálták, elvitték az ország minden részébe  kényszerlakhelyre, a kollektivizálás alatt a kisgazdák, kis műhellyel rendelkezők számára saját lakóhelyükön állapítottak meg kényszerlakhelyet. Tulajdonképpen kuláktörvény nem létezik, 2000-ben a 221-es törvény érintette ezt a kategóriát, de csak egy évig alkalmazták, majd visszavonták azzal az indokkal, hogy két kárpótlási törvény nem létezhet – részletezte Török József.

A Volt Politikai Foglyok Szövetségének háromszéki elnöke szerint a módosított törvényben szinte csak az az egy cikkely tiszta, hogy akiket agyonvertek a Securitatén, árokba lőttek vagy a hegyekben öltek meg, a börtönben, kényszerlakhelyen haltak meg, azoknak a gyermekei 500 lejre jogosultak havonta. Szintén 500 lej jár azok utódainak, akik a Szovjetunióban haltak meg hadifogságban, de aki a fronton esett el, annak a gyermeke nem esik ennek a törvénynek a hatálya alá, a frontharcos is más kategória, más törvény alapján kárpótolják. A hadifoglyoknál is van három kategória: aki meghalt a Szovjetunióban fogságban, aki fogoly volt és meghalt 1990 előtt, illetve 1990 után. Annyira zavaros, hogy ember legyen a talpán, aki ezt megérti – szögezte le Török József. Az etnikai üldözöttek is más kategória, kárpótlásukat a 2000-ben elfogadott 189-es törvény szabályozza, az ő utódaik kárpótlása egyelőre nincs terítéken.

Török József lapunknak elmondta, öt-hat esztendővel ezelőtt, amikor szóba került, hogy végre megszavazzák az üldözöttek utódainak kárpótlását, szövetségük megkezdte az igénylések összegyűjtését, akkor Háromszéken kétezer-ötszáz dossziét állítottak össze, amelyeket azóta is tárolnak, de július óta még sokan jelentkeztek, és a régi iratcsomókat is ki kell egészíteni, ha vannak hiányzó dokumentumok. Minden esetben szükség van arra a határozatra, amelynek alapján a szülő megkapta a 118-as törvénnyel a kárpótlást, amennyiben pedig elhunyt 1990 előtt, igazolni kell, hogy hány évet töltött börtönben, kitelepítve, illetve kényszerlakhelyen.
A Volt Politikai Foglyok Szövetsége Kovászna megyei szervezete segít összeállítani a dossziékat, amelyeket továbbít a megyei szociális kifizetési ügynökséghez, ahol elbírálják a kérelmeket, majd a nyugdíjpénztár állapítja meg és hoz határozatot arról, hogy kinek mennyi juttatás jár.