Holott nem lett volna semmi oka rá: alig néhány napja látogatta meg Toldy Ferenc barátját a tizennyolc éve alapított, de csak abban az esztendőben megnyílott akadémiai könyvtárban, a költő és az irodalomtörténet-írás atyja bizonyára jót beszélgettek könyvekről s azok hasznáról. Valami azért mégis zavarhatta a Zalán futása – első nagy eposza – megírása óta a nemzet ébresztőjeként becézett Vörösmartyt: azon az 1844-es akadémiai ülésen, míg tagtársa unalmas értekézését tartotta, ő megírta a Gondolatok a könyvtárban című versét. Valami olyasmi zavarhatta, ami az irodalom szerepéről, az író küldetéséről vallott hitében rengette meg őt. Pedig akkor még nem tudhatta, hogy lesz rosszabb is.

Mindez annak kapcsán jut most épp eszembe, hogy nemrég napvilágot látott egy tanulmány, amelyet az európai könyvkiadók egyesülete készíttetett, és amelyben azt vizsgálták meg, hogyan alakult a könyveladás a koronavírus-járvány kezdete óta. Nos, az adatok enyhén szólva lehangolóak. A könyvpiac ugyanis akkora érvágást szenvedett, aminél nagyobbat talán csak a turizmus. A sok európai országban bevezetett szükségállapot a könyvesboltok bezárását is eredményezte, ezért, hogy március végére a könyvárusítás drasztikusan visszaesett – de az sem mindegy, hol milyen mértékben. A tanulmány szerint például Franciaországban 66, Olaszországban 75, Portugáliában 78, Spanyolországban 80 százalékkal. Nálunk 85 százalékkal.

Nem mentségként jegyzem meg, csupán tényként: Románia lakossága eddig sem könyvfogyasztásáról volt híres: egy két évvel ezelőtti, ugyancsak az európai könyvkiadók egyesülete által végzett felmérés szerint az unióban a könyvvásárlásra fordított összeg tekintetében Románia az utolsó előtti helyen szerepel, csupán Bulgáriát előzve meg (ezen amúgy nem is kell olyan nagyon csodálkozni, ha azt is elmondjuk, hogy Teleorman megyében abban az évben egyetlen (!) könyvesbolt sem működött). Az alacsony könyvvásárlási kedv persze az olvasási szokásokon is meglátszik: a felmérés szerint a romániaiaknak mindössze 29,6 százaléka olvasott el legalább egy könyvet egy év alatt, míg az e tekintetben éllovas Luxemburg lakóinak 81,9 százaléka. A felmérések országos átlagokra vonatkoznak, pedig érdemes volna az egyes államokat régiókra bontani: Székelyföld minden bizonnyal a magyarországi szintet hozná, ahol a lakosság 61,4 százaléka olvasott el legalább egy könyvet egy év alatt.

De térjünk vissza az aktuális, a járványidőszakról készített tanulmányhoz. A fizikai könyvértékesítés másik fontos színtere a könyvvásárok – ezek szintén elmaradtak, újabb komoly veszteséget okozva kiadóknak, szerzőknek és olvasóknak egyaránt. Apropó, könyvvásár: hogy is van az, hogy Székelyföld kulturális fővárosa nem tart irodalmi mustrát, míg Hargita megye székhelye, bár nem büszkélkedik hangzatos címekkel, idén ötödszörre szervezi a Csíkszeredai Könyvvásárt? Szónoki kérdés, nem kell válaszolni rá.

Hogy valami jót is írjunk e lehangoló tanulmány kapcsán: a világjárvány kedvezett az online könyvértékesítésnek, Franciaországban április elejére egyes forgalmazóknál kétszeresére vagy akár háromszorosára is megemelkedett a kereslet, Romániában június folyamán az összes eladott könyv 40 százalékát interneten vásárolták. Sovány vigasz, de mégis.

Visszatérve jó Vörösmarty Mihályunkhoz és az ő keserves kérdéséhez, hogy „Ment-e / A könyvek által a világ elébb?”, mintsem a fentiek tükrében magunk adjunk rá választ, idézzünk inkább a Gondolatok a könyvtárban későbbi részéből: „Mi dolgunk a világon? küzdeni, / És tápot adni lelki vágyainknak.”