Mivel éber elnökünk megakadályozta Erdély eladását a magyaroknak, most azok kívülről-belülről bomlasztva, darabokban akarják elrabolni. Tulajdonképpen – mivel a román politikusok nemigen tudják, mit kezdjenek Romániával – nem is olyan nagy baj, ha részeiben eladjuk, csak egy kitétel legyen: ne a magyaroknak.
Az is sajnálatos, hogy a magyar kormány olyan objektumok építését pénzeli, mint a szentgyörgyi stadion, mert van még olyan, az első osztályban játszó csapat, amely megérdemelné, hogy annak építsenek. Örvendetes viszont, hogy spanyolok megvették a volt kiesésjelölt Dinamo labdarúgócsapatát, így van rá remény, hogy szurkolói nem fogják napestig azt kiabálni, hogy: Kifelé a spanyolokkal az országból!
De most az illetékesek és a hazafiak sem figyeltek eléggé, mert a Sapientia Alapítvány, amely a Sapientia egyetemet patronálja (és melyet a magyar kormány finanszíroz), megvásárolta a Kolozsvár főterén található Melody Szálloda patinás épületét 5,6 millió euróért. A magyarok és a bátrabb románok azt mondják, nem baj, mert nem viszik el innen. Bár a nacionalista érzelműekben és a félősebbekben felvetődhet az, hogy mégis. Mert hány templomot és épületet tettek sínre és költöztettek tovább Bukarestben (és máshol is), amikor a Kárpátok Géniuszára rátört az építkezési láz... És a technika azóta tovább fejlődött.
A most megvásárolt épületben lel otthonra az Erdélyi Hagyományok Házának kolozsvári központja is. Az Adevărul már az erről írt cikk címével is lerántotta a leplet a hátsó szándékról. A cím: Magyarország megvásárolta Kolozsvár épület-szimbólumát: itt magyar folklórt fognak tanítani. (De miért is nem románt?) Pedig az üzletet meg lehetett volna akadályozni, mert a polgármesteri hivatalnak, a megyei tanácsnak és a művelődési igazgatóságnak is elővásárlási joga volt, de nem éltek vele. Hány és hány műemlék épület van Erdélyben, hány szálloda, villa, Herkulesfürdőtől Borszékig, amelyek szép csendben válnak rommá, és amelyeket esetleg el lehetne adni külföldieknek, akik rendbe tennék. Egyetlen kitétel legyen, hogy ne a magyaroknak. Így is sikerült megkaparintaniuk Szovátán a Danubius, Szatmárnémetiben a Dacia (Pannónia) Szállót. Pedig inkább omolnának össze, legalább nem emlékeztetnének Erdély valamikori magyar jellegére.
Sajnos, más riasztó jelek is mutatják, hogy a magyarok már belülről is bomlasztják az egységes szuverén nemzetállamot. Szerencsére vannak még olyan hazafiak, mint Rareș Bogdan, aki bár Brüsszelben tartózkodik, vigyázó szemeit mégis mindig a magyarokra veti, figyeli az itthoni parlamenti és egyéb eseményeket is, és mindent észrevesz. (Csodálkozom azon, hogy ezt a hotelvásárlást miért nem akadályozta meg.) Amit lát vagy hall, attól az agyát piros-sárga-kék köd borítja el, és közbelép, ahogy ezt tette a múlt héten is. Ugyanis egy Facebook-bejegyzésében azzal vádolta meg a szociáldemokratákat, hogy a kormánya ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány megszavazásáért cserébe „hallgatólagosan elfogadják” az RMDSZ oktatásügyi törvényjavaslatát. A vörös pestises szocdemek kiárusították a gyermekek nevelését az RMDSZ-nek! Ebből arra következtethetünk: a magyarok biztosan azt akarják elérni, hogy az összes román iskolában a román gyermekeknek is kötelező legyen a magyar nyelv oktatása. Iohannis Erdély eladásának meghiúsítása után is emlegetett már valamit arról, hogy a magyarok rá akarják erőltetni a magyar nyelv használatát mindenkire. Most ezért, valószínű, mindenkit meg akarnak tanítani magyarul. De lám, a nagy hazaffy, Rareș Bogdan nemzeti színű zsebkendőcskéinek egyikével megtörli a magyarellenes munkában megizzadt homlokát, és bátran kijelenti, hogy az oktatás „nemzeti ügy”, és „a gyermekeink jövője nem eladó”. Nem csoda, hogy ilyeneket állít, mert a jogszabály érintette többek közt a napközis rendszert, az iskolai étkeztetést, a tananyagcsökkentést, az óvoda és bölcsőde közötti korosztály helyzetének rendezését, az egyetemi duális képzést, a kétszintű érettségi bevezetését. És arról is rendelkezett volna, hogy a magyar végzősök anyanyelvükön felvételizhessenek az egyetemre, ahogy az a Ceaușescu-rendszerben lehetséges volt.
De Rareș Bogdan bátor megnyilatkozásának következtében a szakbizottságban azok a románok is hősiesen meghátráltak, akik korábban támogatták a magyar javaslatot vagy társkezdeményezők voltak. Előtört belőlük a hazafiság, és már nem értettek egyet saját korábbi véleményükkel sem.