Interjú Bálint Józseffel, az Erdélyi Magyar Szövetség jelöltjével a Kovászna Megyei Tanács elnöki tisztségére
A féltékenyek
– Az RMDSZ színeiben indulók a tapasztaltságot hozzák fel ütőkártyaként a választási kampányban – talán ezért törekednek oly féltékenyen a képviseleti monopóliumra –, mindenki más csak ígérgetne szerintük. Ez a legkevésbé pontosan Bálint József esetében igaz, alpolgármesterként is szolgált, de sok más polgári és néppártos kollégának szintén van önkormányzati tapasztalata, akár évtizedes léptékű is. Vagy pont az lenne a baj, hogy belelátnak a kártyákba?
– Erdélyben 12 éve áll fenn a többpártrendszer a magyar térfélen és van jelen a helyi közigazgatásban is. Magam a harmadik mandátumomat töltöm a sepsiszentgyörgyi városi tanácsban, ugyanakkor részt vettem a pártépítésben is, a polgári párt helyi elnöke voltam nyolc évig, egy ideig egyik országos alelnöke is, miután kizártak, eleget tettem a néppárti felkérésnek, és ezen alakulat képviselőjeként kezdtem el legutóbbi mandátumomat, az Országos Önkormányzati Tanács elnöke voltam egy mandátumot – de minek soroljam, megyei elnökként is örvendek, hogy a két párt szövetséget kötött, mert összenő, ami összetartozik. Viszontagságos pályám és mai jelöltségem – például átmentem az alpolgármesteri választás, a kirúgás és a visszahelyezés stádiumain – bizonyítja, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Amit kiemelnék és ami talán szokatlan: nem érzek haragot azok iránt, akik ezt velem elművelték vagy elműveltették. A maga idején lehet, nem esett jól, de a politikai élet ilyen (is), tele van áskálódással, és ebben a helyzetben is helyt kell tudni állni.
– Apropó, tapasztalat és jártasság: nagy különbség ott is mutatkozik, hogy ma is a szakmájában él és dolgozik. Belülről ismerni a gazdaság működését: ez kimondott többletnek számít.
– Harmincöt éve kerültem fiatal mérnökként Sepsiszentgyörgyre, azóta volt időm építési vállalkozóként is megismerni a megye minden helységét, megjártam minden falvát, azóta tartom számon, miben haladtak vagy csúsztak vissza. Cégvezetőként pedig harminc éve egyetlen veszteséges évzáró mérleget sem kellett leadnom.
– Többször mutattak Önnek riválisai ajtót: miért nem hagyta abba a politizálást, amikor üzletemberként sem sikertelen?
– Ha én politikusnak készültem volna, ma nem tekinthetnék bizonyos elégtétellel a megvalósításaimra. Engem azonban inkább az elégedetlenség vitt a helyi politizálók soraiba, aztán a társak biztatása, a választói megbízás indított el ezen a pályán. Mért nem hagytam abba? Gondolja el, szakmámból véve a példát: hányszor omlottak le épületek emberi mulasztás vagy természeti csapás folytán, de azokat mindig újból felhúzták, mert szükségük volt rá az embereknek. És bármennyire hangoztatják az ellenérdekeltek, hogy elegendő lenne egy párt a mi közéletünkben, nekem már évtizedek óta meggyőződésem, hogy a társadalmi haladást a verseny biztosítja, s ahol többségben vagyunk, ott különösen. De kibővíteném ezt egy lényeges észrevétellel. Nem az a gond, hogy többen versenyeznek minálunk a magyarok szavazataiért, hanem az a törvény a hibás, mely a kisebbség esetében is ugyanakkora bejutási küszöböt szab meg, mint a többségi pártoknak. Nem attól kellene félnünk, hogy nem lesz meg az öt százalékunk, és ezért kiesik a magyar képviselő a parlamentből. A jogállamhoz méltó az lenne, ha azt az öt százalékot a magyarságon belül kellene elérnie a versenypártnak.
– A mai törvény ebben is a kormányt kiszolgáló magyar képviseletnek kedvez…
– Nincs ez másként a helyhatósági választási törvény esetében sem. Ezért annyi az akadály, ha új pártot akarsz bejegyeztetni. Vagy ha azt nézzük például, hogy kampányban a plakátok nagyságát és kihelyezését is megszabják. Sok olyasmit, ami tizenkét éve még bevett gyakorlat volt. Mindez kinek jó? Annak, aki már a pályán van. Aki most kívánja megismertetni magát szélesebb körben, annak a működését ez mind gátolja.
Űrhajókilövő állomás, csigatempó és egyebek
– Kampányt is vezet, saját programot is terjeszt elő.
– Szerepem volt az egész háromszéki jelöltállításban, a listákat már leadtuk. Leglényegesebbnek azt tartom, hogy a kampányban legalább három elvet tartsunk szem előtt. Mindenekelőtt számon kell kérnünk az ellenfelek korábbi ígéreteit. Ezen minden jelöltnek dolgoznia kell. Másodsorban értékelnünk kell a megvalósításokat, és végül ismertetnünk kell saját elképzeléseinket, ezek mentén szólítva meg a választókat, hogy ők is ugyanezt megtehessék. Mit ígértek nekik akár 30 vagy csak az elmúlt 12 évben? Vegyék számba a megvalósításokat, amelyek vannak, de megítélésünk szerint nem elégségesek, adott esetekben pedig a kihasználatlan lehetőségeket. Saját programunkat illetően jó vigyázni: nem fogunk egy repülőtér építési terveire űrhajókilövő állomással válaszolni. Ne mulasszuk el hangoztatni: ha mindig újraválasztják ugyanazokat, itt soha jobb nem lesz.
(Folytatjuk, az interjú második részében programját fejti ki a jelölt.)
(fizetett politikai hirdetés)