Augusztus 23. és 30. között Ágoston József főszervező és Székely Géza művészeti vezető irányításával az idei év megszorításaihoz alkalmazkodva, de a korábbi két év szellemiségét megőrizve sikerült megszervezni a III. Ika Alkotótábort. Az előbbi két év alkotásait augusztus 27-én Csíkszeredában a Megyeháza Galériában mutatták be. A tábor hagyományához híven a rendezvénysorozat első állomása egyes résztvevők egyéni kiállításának bemutatása volt. Idén augusztus 25-én Deák Barna és Deák M. Ria Két – Deák című kiállítása nyílt meg a csernátoni Sylvester Lajos Könyvtár Pincegalériájában.
Deák Barna és Deák M. Ria művészete egymás közelségében egymás önállóságát támogatva alkot erős hálót, ahol a kölcsönös névmás játékos ismételgetésével is érezzük, hogy az emberi kapcsolatnak ez a formája csak kevés halandónak adatik meg.
Deák M. Ria textilművészete kiemelkedik a síkból. A természet organikus szabad áramlataiból a kozmikus mindenség konstruktív rendjéig teremt kapcsolatot. Az itt kiállított munkáin az újrahasznált anyagfoszlányok a festék szerepét töltik be. Lenyűgöznek színharmóniájukkal és azzal a tónusgazdagsággal, amely árnyalatnyi szépségükben rejlik. Az eltérő matériájú anyagokból még az üveg alatti síkból is a kitörés domborulata, a szemnek is finom tapintású felületek sejlenek fel. Az anyag elrendezéséből kipattanó fénytörések, az eltérő vastagságú és formájú matéria plasztikus hatása metafizikus meditációkat indít el. Alkotásaival az érzés és észlelés tetőpontjait éri tetten. Nem véletlen, hogy egyik munkája bennem Goethe őstojás-fogalmát hívja elő. A véletlenszerű egyszerit kozmikus távlatba állítja, és valami ősi rend lenyomataként rögzíti. A képek világtengelyén az egymásnak feszülő szimmetrikus ellentétek, a fent és lent, a bent és kint, a kezdet és vég határait tágítja ki. A rétegek gyűrűjében felsejlik a csíraként rejtőzködő középpont, mint a születés előtti beteljesedő várakozás nyugalma.
Formái minden rendezettségük mellett a természet lüktető mozgásának spontaneitásával élnek. A cérnák látszólagos szabad áradata a kép határán kívüli világhoz köldökzsinórként kapcsolódik, és a kép centruma fele egyre kristályosabb rendet, univerzumot épít. Így kontúrvonalak lépnek elő, és határokat szabnak az alakját kereső öntudatlan valóság és a kinyilatkoztatás között. Az időgyűrűk a spirál ismétlődő mozgásában vagy a zsibongó felszín mögött keresztutak rácsozatában rendeződnek. A beteljesedés intenzív pillanatában tűzszikrák pattannak szét. Két szőnyegén a föld színeinek meleg áramlatai az organikus világ mögött rejtőző ősi rend keresztmetszetét mutatják.
Deák Barna a grafika tömör röntgenfelvételeivel diagnosztizálja korunk idegállapotát, és a művészet szembesítő erejével tükröt tart a nézőnek. Művészetében a társadalmi folyamatok politikai torzulásaira az igazságérzet feltörő expresszív erejével válaszol. A valóságot tömören absztrahált szimbólumokban ugrasztja elénk, hogy szembesüljünk a felszín mögött rejlő démoni erőkkel. Így kutyái, sakáljai erős figyelmeztetések egy politikai sakkjátszma asztalán.
A társadalmi agresszivitás a felhergelt állati ösztön analógiájával nyer leleplezést. Deák Barna a kulturális identitás bajnoka. Drótlenyomataival régmúlt idők mitikus hőseinek és lovagjainak utódjaként jelenik meg. A rácsos szerkezetekkel szilárd és gondolatgazdag rajzfelületeket konstruál. Itt az állatszimbólumok egymásnak feszülő mitikus konfliktusok ütközőzónáján a jelen értékveszteségére rímelnek. Ragadozó madarai a támadó erőtől démonokká nőnek, míg lovas alkotásain az elrugaszkodás szabad vágyképei kaptatnak magasba. Nagyképű kakasa a művész pózának játékos leleplezését közvetíti.
Deák Barna: Mézesmadzag
Deák Barna gyakran analízis alá vonja önmagát is. Karakteres arca drótlenyomatok Prométheuszának vagy Jónásának arcképeként tér vissza. Jelzi, hogy számára az alkotás a nagyság utáni vágy, amely megélésével világnézetét közvetíti. Festményén a szárnyat öltő ceruza kiélezett vonala a grafikus hitvallását mondja el: az igazán lényeges dolgok üzenete tömören célratörő.
Szarkasztikus humora és töprengéseinek kedves derűje is ott van arcképein. A közelmúlt karanténidőszakában készült önarcképén a vastag festékréteg kontrasztjaiba zárva vall az én és világ közti távolságról.
Deák M. Ria organikus világainak szabad áramlata Deák Barna kultúra hálójával merített világképével találkozik. Így egymás mellett a jin és jang egységét élik meg.
A táborzáró kiállításról
Kérdeztük tavaly: milyennek lát minket egy idegen szem? Alig telt el egy év, és az idegenkedés kusza szála embertől emberig kúszik, a kapukat bezárja, a zsalukat behúzza, majd a függönyt megbillentve a keskeny résen les ki a látogatóra.
Székely Géza csapata bátran kopogtat. Számukra Csernáton továbbra is a képzőművészeti terepmunka megművelhető földtakarója. Nem vagyunk parlag, a helyi értelmiségi ember a múltban is szövetkezett alkotókkal, hogy a sematikus kor ne rostálja ki Bod Péter prédikációit vagy Végh Antal ágyúinak emlékét. Köztéri szobraink jelzik, a múlt hambára nem fukarkodik magokkal.
Az Ika alkotótábor értéke a művészek alázatából sarjad. Közel mennek az itt élők hajlékához, megelevenednek a díszletfalak mögötti ünnepek és hétköznapok. Képeiken az első rácsodálkozás nagy totál tiszteletköre után egyre közelibb nagyításokban látjuk életterünket. Az alkotótábor vetése a jövő év aratásában folytatódik. Így vázlatok, benyomások a műteremben szöknek szárba, hogy a jövő évben visszatérjenek a kiállítás asztagába.
A művészek részéről a településbeli gyermekeknek tartott mesterkurzus szoros kézfogás a faluval. Idén is a tizenkét gyermek révén családok követik a hét történéseit. Az én gyermekkoromban is, a rendszerváltás előtt, a faragótáborok vendégei között leskelődve szereztünk kulturális benyomásokat, amelyek ingerküszöbként évtizedek múlva is terelnek.
Vannak képek, amelyek a föld elmorzsolt rögeinek vízmosta foltjaival hagyják, hogy a természet szabad utat találjon magának, és az alkotó a jó gazda bölcsességével erre a felületre építi jelzéseit. Így a természet lélegzetével figyeli a változásban lévő változatlant, az egyszeriben létező egyetemest (Éltes Barna: Hajlék).
Más képek egymásnak feszülő erővonalak ütköztetésével pattintják ki vallomásaikat. Itt a részletek figyelemfelhívó üzenetei egy képhatáron belül is követelik jogaikat. A népi ornamentika nem múzeumi kelléktár, hanem határokat szabó törvényszerűség (Székely Géza: Zárt övezet).
Ábrahám Jakab: Ika vára
És vannak képek, amelyek a nézőt játszani engedik, kacskaringós, kedves vonallal egy csernátoni motívum újrateremtett világát a felfedező sikerélményével járjuk be (Bartha Árpád: Szellemvár, Kétlikú híd). A hol volt, hol nem volt mesei kezdésként az Ika-vár is rendületlen alkotásra bírja a művészeket, ahol a karcsú torony a világ tengelyeként játékos anyaghasználatában kincseket rejt, és így lesz egy régió emblémája (Ábrahám Jakab).
Nem véletlen, hogy a vendégművész első alkalommal kopjafák karcsú íveiből építkezik (Siska-Szabó Hajnalka: Múltidéző), és az ecset fuvallatai által ritmustáncba kezd velük. A szép formák konstruált rendben egy jól rendezett világ ígéretét adják (Haszmann Réka Júlia: Lendület). A többször visszatérők hagyják, hogy szemüket megfogja a mindennapok töredéke. Görbe tükörrel láthatjuk, hogy az itt élők élete egy globális disztópia sablonos lenyomata is. Ideológiák bukása filmszalagként pereg elő, és mellette vendégmunkások az első ember öntudatra ébredését veszítik el (Sárosi Csaba: A vírus, A boss).
A képek a történelmet formáló személyiségek arcvonásaival kulturális emlékezetünket erősítik. Csutak Levente Végh Antal ágyúöntő főhadnagy arcképét a helyi és nemzeti értékőrzés viszonyrendszerében eddig négyféle változatban dolgozta fel. Szellemi elődünk patinázott arcképe (Vetró András: Wesselényi Miklós) vagy a készülő mellszobor felvételén alkotó és alkotás közti párbeszéd is megjelenik (Vargha Mihály: Sylvester Lajos).
A csernátoni alkotótábor bölcsőjét Székely Géza szülőfaluja iránti romantikus küldetéstudata, művészbarátai realista tájékozódása és a helybeliek befogadó szeretete ringatja. Kívánjuk, hogy a tábor életerős felnőttkorba lépjen!
Kiállító művészek: Albert Levente, André Csongor, Ábrahám Imola, Ábrahám Jakab, Bartha Árpád, Bernát Zsófia, Csutak Levente, Deák M. Ria, Deák Barna, Erdély Bálint, Haszmann Réka Júlia, Koncz-Münich András, Koncz-Münich Judit, Lőrincz Tímea, Sárosi Csaba, Siska-Szabó Hajnalka, Székely Géza, Taierling Ferenc Péter, Tamus István, Vargha Mihály, Vass Csaba és Vetró András.
Deák Ferenc Loránd
