Latin neve: Craterellus conucopioides. Sajátságosan kellemes ízű, sokféleképpen felhasználható, jól tartósítható. Sokan nem ismerik, esetleg fekete volta miatt idegenkednek tőle és kerülik, vagy csupán nem ismerik különféle felhasználási módjait. Pedig a nehezen összetéveszthető gombák közé tartozik, leginkább az ugyancsak ehető szürke rókagombára hasonlít, annak azonban redői vannak, a trombitagomba viszont sima.
Termőteste tölcsér- vagy trombitaformájú, végig üreges, szürkésbarna, feketés színű. Termőrétege kívül található; sima, majd gyengén ráncos, szürke színű. Ehető, szárítva kiváló fűszergomba.
Jellegzetes a csoportos és tömeges megjelenés. A termőtestek a bázisoknál összeérve 3–15 darabos csoportokat alkotnak. A csoportok a körülményektől függően helyezkednek el egymáshoz közel vagy ritkásabban. Egy-egy fa körül néhány négyzetméteren 20–50 csoport is lehet, ami miatt a gomba gyorsan, könnyen gyűjthető. A gyűjtési területen „rendszert tartva” haladjunk, ne járjunk összevissza. A leszedett gombát kosárba, szellőzést biztosítva helyezzük el. Különösen a nedves gomba viseli el nehezen az összenyomódást. A befülledéstől úgyszintén óvni kell a zsákmányt. A hazavitt gombát nyomban terítsük szét szellős helyen, és minél előbb dolgozzuk fel. Az össze nem tört gomba, ha nem nedves, egynapi tárolást jól elvisel.
A szétterített gombáról egyenként vágjuk le a földes, szennyezett, rovarrágott részeket, majd megfelelő szeletekre hosszirányban tépjük szét. Friss felhasználásra keskenyebb, 4–5 mm-es szeleteket, szárításra nagyobbakat készítsünk elő. Akár frissen fogyasztjuk, akár konzerváljuk, gyorsan, gondosan, szükség esetén több léből is mossuk meg, majd csepegtessük le. Vigyázzunk: a sötét színe miatt fadarab, levélmaradvány, föld, meztelen csiga stb. tapadhat rá észrevétlenül! Gyorsan, jól szárad.
A sötét trombitagomba jól felhasználható levesekhez, mártásokhoz, hús- és halételek töltelékéhez.
Zsigmond Győző
